Temetőmaraton

ööö. Elfelejtettem, amit akartam.

Amúgy ez a halottak napja nagyon érdekes dolog.
Mindig kimentünk meglátogatni mindenkit, de csak a mamámat ismertem, akit nagyon szerettem mindig, de valahogy mégis tehernek tűnt az egész (kivéve a mama), most pedig már ott van mindenki. Jó, azért annyira nem mindenki, szóval anya meg apa nem és ennek nagyon örülök, de ha arra gondolok, hogy egyszer ők is ott kötnek ki, kiráz a hideg.
Azt nem tudom hogy viselném el ép ésszel.
Minden nagyszülő és a Lajos bácsi is.

Most már valahogy nekem is fontos lett ellátogatni a temetőbe, rendet rakni a sírok között, gyújtani egy gyertyát, imádkozni.

Úgyhogy holnap megyünk is.