Matek után

Biztos vagyok benne, hogy tegnap Vesztegzárban mindenkinek jutott punci és fasz.
Most pedig megyek zuhanyozni.

Úgy érzem.

Matekoztam ma, végre.
Még a feladatok negyedénél sem tartok, de igenis szeretném csinálni és megérteni az egészet. Szerencse, hogy a matektanítóm az eltén tanul olyat, hogy majd matematikus lesz, mert nagyon ért hozzá. Ugyanúgy, mint az eddigi tanáraim, de most valahogy értem is amit csinálok, nem csak bólogatok. Nem vagyok biztos a tudásomban, egyáltalán nem, így megerősítésekre van szükségem.
Talán csak mert nyár vége van és kicsit kipihentebb a fejem, de most van bennem lelkesedés meg satöbbi.

Ma még Eszenciával is találkoztam, kellemeset beszélgettünk érdekes dolgokról, bár szerintem inkább én beszéltem magamról, de jó volt hallani róla is dolgokat. Utólag is köszönöm a meghívást. Arra gondoltam, hogy ha lesz ideje, a legközelebbi alkalommal szeretném, ha főznénk egy jót, de úgy, hogy az alapanyagokat én veszem.

Meséltem Eszenciának a kapcsolatunkról Ricsivel, hogy mi inkább a veszekedésekről és a kevésbé jó dolgokról írunk, a kisebb csipkelődésekről és az apró féltékenykedésekről. Meséltem neki, hogy amikor én azt mondom egy lányra aki bestíröli, hogy kurva, az nem vérkomoly, hanem csak pici féltékenység, ami szerintem kell is.

Mondtam neki, hogy Ricsi anyukája újabban fura. Én pedig próbálok megfelelni, próbálok tényleg jó lenni, valahogy mégsem értékelik, hanem úgy érzem, egyre negatívabb visszajelzéseket kapok.

Azt pedig egyáltalán nem szeretem, ha valaki mártírt csinál magából.
Főleg, ha úgy érzem, az én káromra.

Itt a mai zene, rázza benne a Zságer a fejét, mint aaa mókus:

Napok után.

Na, nem kell megijedni, semmi ilyesmi, ezen  a héten ma megyek harmadszor tornázni.
Szeretek amúgy mozogni, jól esik egy idő után, meg hiányzik is, szóval a lendület még mindig megvan, főleg, hogy már beszélgetőtársam is van, igaz idősebb nálam, de amikor elkezdtünk beszélgetni, nem tudtuk becsukni a szánkat.
Ricsivel hepi minden, harmónia meg písz van.
A könyvosztás elmarad a suliban, majd lesz valamikor, de nem is nagyon vártam mást.
Eszenciával találkozom holnap (ott oldalt be van linkelve), meg matekozom előtte, mert azt a sok-sok feladatot még mindig nem kezdtem el megcsinálni.
Jobb, mintha el sem kezdeném, nem?

És nem is meséltem, hogy milyen kúlmájer állólámpát vettem az ikeában, meg olyan belegyűrős rucitartót és nagyonfinomillatú gyertyákat, mindezt tegnapelőtt este tízkor.
Ricsi azt mondta, otthagy, ha azonnal nem indulok el kifelé a gyertyás részlegről, de akkormeg a szekuritisok vontatnak ki, az meg nem fun.

Vö.

Jáááááájdenincskedvemtornázni.

Tegnap Ricsi vacsorázni vitt.
Kellemes volt, nagyon jól éreztem magam. A kaja finom volt, Ricsi pedig kimondottan kedves, minden hepi.
Ma még filmnézés, evés, torna, holnap Pest, kavargás.

Ricsi szerint le kellene állni a cuccozásról.
Majd fogja a kezét és rárakja a mellemre.

Nesze.

Reményeim szerint 27-én elkezdek matekozni.
Hétfőn tornázok és megyünk szaunázni, kedden Pesten kavargunk majd Ricsivel és megvesszük azt az ikeás lámpát és még mindig nem tudok normálisan gépelni műkörömmel.

Apu amúgy újabban nagyon poénos. Késő délután voltunk tornázni a Blankával, majd utána találkoztunk apuval.
Fater megszólal:

-Mi van, vacsorázni voltatok?

A pillanatban nem tudtam felfogni, hogy ezt a ziláltságunk miatt mondta, nem azért mert híztam.
Amúgy, bevitetnék egy-két díszpintyet egy órára, megnézném, hogy állna utána a szájuk.
(A díszpinty alatt nem aput értem, de egyszer vele is végigcsináltatnék egy órát)

Pihentető

Na.
Valamelyik nap teljesen el voltam kenődve, mert nem tudtam tornázni menni, ma viszont úgy döntöttem, hogy a holnapot kihagyom, mert szünetelni kell.
Azért szaunázni elmegyünk Ricsivel, belázasodott és átjöttem hozzá és arról beszéltünk, hogy mindketten hangulatemberek vagyunk és nagyon hasonlóak is, így mindkettőnknek vissza kell fogni magunkat és meg kell gondolni, hogy milyen dolgokat mondunk, amivel megbántjuk a másikat is.
Inkább valahogy higgadtabbnak kellene lennünk, hogy ahelyett, hogy valamit a másik fejéhez vágunk, leülünk és megbeszéljük.

A kárpe diem pedig szerintem nem egyenlő az össze-vissza kúrogatással.

Hisztis.

Akkor most képzeljük el, hogy én Ricsi ágyán fekszem, ő pedig gépelni a bejegyzést amit éppen diktálok. Megy a Valami amerika szomorú zenéje, én meg el vagyok kenődve, mert tegnap zárva volt, ma meg elmaradt és ezen a héten eddig csak kedden voltam tornázni, és ma nagy szomorúságomban megettem egy epres túrórudit, de Ricsi azt mondta, hogy ne izéljak, mert ma nem ettem sokat. Ricsivel veszekszünk, talán mert túl sokat vagyunk együtt, de mind ketten azon vagyunk, hogy nagyobb legyen az egyensúly az együttlevés-nemegyüttlevés közt. Újabban jóban vagyunk az apuval, de azt mondta, hogy ha ennyi idősen anyu olyan hisztis lett volna mint én, akkor biztosan kirúgta volna, azaz nem maradt volna vele. A Blankával is szoktam találkozni mostanában, meg az új pasijával, jófejek. Anyuval továbbra sem nagyon kommunikálunk.
És én ma nem voltam tornázni.
A buszmegben arra gondoltam, hogy ha most egy ilyen fajta lány jönne velem szembe minusz 10 kilóval,
akkor széttépném magamat belülről,
mintegy papírlapot.
Csak nyugodtan.
Apránként.

Kezelhetőpernem.

Sokak szerint szerint kezelhetetlen vagyok.
Apu szerint, amikor anyu ennyi idős volt, mint én, még ő is sokkal kezelhetőbb volt nálam.
Szerintem én amúgy kezelhető vagyok
de a Ricsit is kérdezgetik, hogyan bírja velem,
merthogy tudniillik
vad(állat) vagyok.

Nem hiszem, hogy magyarázatra szorul.

Leteszem a kakaós poharat az asztalra.

– Ki ne boruljon! – Ricsi.
– Nem fogok kiborulni, nyugi. – én.

Röhögés. Nem értettem, hogy miért. Megyhogy ezen mi olyan vicces.