Archívum | október, 2008

Tesók, vezetési szokások.

31 okt

Radikális változás érezhető az én szeretett húgomon.  (Blankának hívják, amúgy)
Tegnap Kispál ordított  szobájából (afecskészenevoltasszem), utána pedig a Depeche Mode-tól négyszer is hallottam a Dream on címűt. Kezdetnek nem rossz.
Ma megyünk és megünnepeljük a névnapját Kávészínházban, én szolídan, ő kevésbé, ahogy ismerem, de még fiatal és bohó a drága.
Apropó, testvérek.
Ricsi öccse hozzájutott kedvezményes áron egy rokonuktól egy autóhoz. Részemről büszke vagyok rá, nem félek mellé/mögé beülni az autóba, bár anyun kívül senki mellett nem félek.
Tényleg, mindenkinek ki kellene próbálnia hogyan vezet mutter. Főleg este.
Sokat nem értek a kreszhez, csak nagyvonalakban ismerem, viszont anyu szerintem elfelejtette az egészet, talán fogalma sincs róla, hogy létezik ilyen.
Szeretem azért.

Reklámok

Igényes/nem

30 okt

Biztos vagyok benne, hogy torna után az öltözőben nagyon sokan szívesen lennének a helyemben, merthogy én nem lennék ott, az tuti.
Nem tudom, én azért most jöttem rá, hogy a nők is tudnak erősen izzadni. Oké, izzadjanak, emberek ők is, de kedden besuhant a melletem levő szekrényhez egy szőke néni és akkor már elég párás meg nem kellemes szag volt a sok női test miatt, a néni meg überelte, de a legrosszabb az izzadsággal kevert olcsó pacsuli.
Azzal aztán semmi nem veszi fel a versenyt.
Oké, tök normális dolog izzadni, tényleg.
De én pölö senkit nem láttam torna előtt izzadásgátlót használni.
Én pölö használtam.
Félreértés ne essék, izzadok én is, de így legalább nem (olyan) büdi.
És hálló!
Nem úgy volt, azaz nem úgy van, hogy a nők baziigényesek magukra?
Odajön mellém egy relatíve szép nő.
De ilyenkor hol igényes valaki, amikor felemeli a kezét, kiszellőzteti a hónalját én meg elájulok mellette?

Buszmeg, Jehova, Kuka.

25 okt

Azért a ma reggel is Virághoz méltóan indul. (elbaszódik)
Becsületesen felkel negyed nyolckor, zuhé, öltözik, összerakja magát a darabokból, megy a buszra, eléri. Megy a tornaterembe, az óra később kezdődik egy órával, de Virág időre megy az anyjához meg a húgához, így a torna elmarad. Virág bemegy a boltba, vesz fagyasztott málnát reggelire. Virág nyamnyog a fagyasztott málnán a buszmegben, enyhén nézik csak őrültnek vagy butának ebben az időben.
Késik a busz.
Virágon kívül köbö tízen állnak a buszmegben, mire jön egy szakadt buszosbácsi kaján vigyorral a csipás arcán.

-Tudják, hogy ez hányas busz?
-A 29-es. -Felelnek mellettem.
-Hol van ez ráírva? – szélesebb kaján vigyor. Emberek néznek, sehol semmi, még árva kettes sem volt a buszon elbújva.
-Hát sehol. – Emberek kezdenek idegesek lenni, Virág nyamnyog a málnán.
-Hát, ma munkaszüneti nap van ám. – A buszsofőr kajánbékamosolya felhúzódik a füle mögé.
-De akkor miért áll itt bent a busz? (tudniillik, a 29-es nem jár munkaszüneti napokon.) – kétségbeesetten a kétgyerekes anya.
-Hát mer’ hol álljon?

Virág otthagyja a terepet, másik busz után néz, emberek mérgelődnek, a buszmegálló tele, mindenki ideges, mert nem megy a busz (meg másik hat). Elsétál egy szitkozódó néni mellett, egy bácsi meg a csipás buszsofőr anyja picsájáról beszél. Virág talál magának másik buszt, cirka 25 percet kell csak várni rá. Jó. Virág nyugodtan leül, nyamnyog. Emberek nézik. Hülyének.
Csak eltelik a 25 perc, Virág beáll a buszmegbe, busz késik. Két perc, három, öt, hét.
Virág megy, kérdez buszosbácsi, most megy busz vagy nem megy. Kiderül, buszosbácsi elnézte az órát, busz megy. Busz tizenkét perces késéssel indul, köszönjük kedves buszosbácsi, áldás rád.
Virág buszozik, leszáll, sétál a cél felé.
Jehovatanúkirályságteremből megbékélt arcú határozatlan emberek jönnek ki, csak megállít papírkával a kezében.

-Ne haragudjon, ismeri a Bibliát?
-Persze, hogy ismerem a Bibliát. – néni meghökken, mintha nem tudná, hogy az érettségi feltételezi a Biblia ismeretét is. Néni tartja a lapot.
-És szeretné elolvasni?
-A Bibliát? – Néni maximálisan kizökken.
-Ööö, ezt a lapot. – Határozatlanul.
-Ja, köszönöm, persze.

Mindenki folytatja a maga utját, Virág első kukába kidobja a papirkát, de megbeszéli magával, hogy legközelebb nemet mond, hogy ne kelljen rá papírkát pazarolni, megvan a hite.

Virág eléri a célját, anyja meztelenül nyit ajtót, hihetetlenül várták. Húga másnapos.
Virágnak ez a nap is fantasztikusnak ígérkezik.

Szép nap

23 okt

Tegnap fasza kis napunk volt.
Újvárosba mentünk a bébivel, mert matrica kellett a diákjára meg ilyen igazoló papírok, persze előtte elmentem dokihoz, hátha valami csoda folytán nagyon gyorsan meggyógyulok. Fura, mert a tegnap már reggel csodálatosnak ígérkezett az egész nap, és bár semmi egetrengető nem történt velünk, fantasztikus volt.
Csak voltunk mi ketten egy másik helyen, ahol minden teljesen idegen (nekem).
Távol Fehérvártól, távol a problémáktól és egész nap úgy éreztem magam, mintha bármelyik pillanatban elemelkedhetne a lábam a talajtól, én meg csak lebegnék és Ricsi mondjuk biztos zizinek, azaz zizibbnek tartott volna, ha komolyan csak pár centivel a föld felett lebegtem volna, de igazából nem számít, ez sosem fog megtörténni. Nem is gond, enélkül is jó volt, hogy ő meg én, mi ketten máshol és valami új nekem az egész és hepi minden, befejeztem az áradozást.
Tök vicces volt amúgy, azt vártam, hogy majd találkozunk Ricsi barátaival, róluk már mesélt egy csomót, erre összefutottunk az Áronnal tök véletlenül. A sulijánál, a Plusban, meg a pénztárnál is, már gyanakodtunk, hogy valami titkos követőakcióról van szó. Leginkább a suliról volt szó, de amikor már elindult, késésben volt, mi pedig Ricsivel útunkat a DF felé vettük a tanulmányi osztályra.
Bazinagy volt a sor, de végülis valahogy sikerült megoldani az egészet, mi pedig rohantunk az újvárosi autóbuszállomásra. A 13.20-as buszt lekéstük, aztán úgy döntöttünk, hogy felmegyünk Pestre Ricsi apujához a Honvéd Kórházba odaadni az igazolásokat és ott is bazijó volt minden, bár amikor elsétáltunk egy olyan folyosói hullaszállító mellett, megdobbant a szívem. Megnyugtattak, hogy nem volt benne senki/semmi, különben nem árválkodott volna egyedül a folyosón.
Vagyis azt hitték, hogy megnyugtattak, de próbáltam titkolni a riadalmam.
Visszafelé már nem azon az úton mentünk, szenrencsére nem találkoztam megint az árválkodó folyosói hullaszállítóval, egy idő után el is felejtettem, csak néha jutott eszembe.
Ezután voltunk a pipaboltban, vettünk szenet (azaz inkább Ricsi) meg pár dohányt is.
Vettünk táskát is Ricsinek, bár nem tűnt túl boldognak miatta. Reméltem, hogy örülni fog, de valahogy mégsem úgy jött össze.

Mindent összegezve, tökjóvoltazegészmindenségtegnap nekem, Ricsinek kevésbé, de én nagyon jól éreztem magam és sajnálom, hogy ő nem annyira, de nekem hepi minden és köszi bébi.

És amúgy igen, fontolgatom a blog becsukását.

Akkor most felmérek.

21 okt

Bazibölcs.

14 okt

Vannak ehlyzetek, amikor nem tudom, mi a helyes válasz, végülis arra jutottam, hogy a csend néha kurvajó.

Still

9 okt

Gondolkodtam végülis miután egy osztálytársan szarkeverő hazug kurvának címkézett fel és veszekedtünk is.

Próbáltam megérteni miért, végülis nem kaptam választ sehonnan. Beszélgettem másokkal, azt mondták, hogy ne érezzem magam hibásnak, nem kevertem és nem hazudtam semmit. Próbáltam mindent elképzelni, kérdeztem is őt, hogy mit hazudtam, vagy mikor kevertem a szart, de nem tudott példát mondani.
Így nem tudom megérteni.

Végülis arra jutottam, hogy nem szabad lesüllyedni. Ribancozzon, szarkeverőzzön, csináljon amit csak akar, ordítsa nekem, hogy verjem meg, igazából addig sem szabad eljutnom, hogy ideges legyek miatta. Miért verném én meg? Eszembe sem jutott ilyen, sőt úgy nagy átlagban intelligensebbnek tartom magam ennél. Soha nem fenyegettem meg senkit, hogy szét lesz verve a feje, vagy hogy nekimegyek az illetőnek.
Ha ilyen volt, nem szóltam előre, ütöttem.
A szenvedő alany pedig megérdemelte, úgy mint én a sebhelyeket, amik a másik ütései után maradtak. Ahhoz viszont, hogy én megüssek valakit, nem elég a leszarkeverőribancozás.

Erős leszek és felülemelkedek az idegeskedésen, úgy mint mások kicsinyességein.

Olyan emberekkel veszem körbe magam, akiket szeretek és akik igazán szeretnek, nem olyanokkal, akik egy idő után kijelentik, hogy mi mégsem vagyunk barátok, mert az illető több év után sem tudta kiheverni, hogy valamikor réges-rég kavartam az exével.

“I am still forever and ever and ever.”