Archívum | november, 2008

Köcsögök

30 nov

Nem vagyok rasszista, de nem érdekelnek a határon átszökött “menekültek”, jöjjenek Romániából, Szlovákiából vagy Szerbiából.
Cipeljék szépen vissza a kis seggüket a saját országukba, mert a miénket azzal nem viszik előrébb, hogy átjönnek ide, élnek a segélyekből, (amit amúgy az adófizető emberek fizetnek be, mint anya és apa, meg később én), elmennek mellette dolgozni feketén (ha nem otthon növesztik a seggüket és ordítanak a gyerekkel, játékgépeznek, isznak) és lopnak.
Könnyebb így élni, mint adózni, lehet szar érveket felhozni, hogy nekik milyen szar volt a saját országukban, de mit várnak itt?
Idejönnek és akkor majd el lesznek tartva?
Hogy belerepül a sültgalamb a szájukba?
És ezt hogyan gondolják?
Én már nagyon rég óta tudom, hogy ha valamit el szeretnék érni, igenis tenni kell érte és meg kell mozdítani a seggem.

Másik téma.
A focidrukkerek (kinek nem inge, nem veszi magára a következőket, remélhetőleg).
Örülök, hogy még senkinek nem tűnt fel, hogy egész Európa a hülye magyarokon röhög, mert amit ezek az emberek csinálnak, teljesen leminősíti Magyarországot és primitív.
Sajnálatos módon nemcsak a focidrukkereink primitívek. Elég két percet megnézni a Mónika show-ból.
Ha nem tudnám, hogy Magyarországon van értelmiség is, elveszettnek hinném magunkat.

Reklámok

Azért erős…

29 nov

…hogy léteznek olyan egyedek, akik eszméletlenül férfiasnak képzelik magukat, barátnőjük viszont soha nem lesz a fantasztikus mentalitásukkal és megjelenésükkel.
Az ilyet nemhogy bottal nem piszkálnám meg, kirohannék tőlük a világból, mert ha kaparnám a falat, letörne a körmöm.

Felkiált/kijelent

28 nov

-Szép vagyok! – felkiált Virág egy felkiáltójellel.
-Én ebben sosem kételkedtem. – Jelenti ki Ricsi, ponttal a mondat végén.

Pont után nincs de és a mondanivalóm is elfogyott,
puszi mindenki.

Névnapi gondolatok

27 nov

0:14 van.
Tegnap volt a névnapom.
Talán az egyik legjobb.  Már tegnapelőtt boldog névnapot kívántak sokan előre, ma pedig mindenki kimondottan kedves volt hozzám. Főleg azok az emberek, akikben létezik valami ehhez a tulajdonsághoz hasonló. Napleírás következik, szóval a bejegyzés valószínűleg unalmas lesz (csakmert unalmasnak tartom, ha valaki leírja napról-napra, hogy mit csinált). 
Reggel Ricsivel ébredtem, összeszedtük magunkat és bementünk reggel a városba, találkoztunk Verával és beültünk a mekibe. Teáztunk, sütiztünk, beszélgettünk, jött a Blanka kicsit náthásan, megteáztattam, majd mindenki haza, egyedül én mentem suliba és így is a harmadik órára értem be.
Persze csak stílusosan, mert arról is elkéstem.   
Írtam dolgozatot, közben kiáltott a Buffy, hogy “Boldog névnapot!”, én meg írtam az angol dogát és viszonylag gyorsan is végeztem vele.
Szünetben mentem Pálma nénihez, akinek úgy érzem, nagyon sokkal tartozom a sok elsikált késés és igazolatan órák igazolása miatt, de beszélgetni is szoktunk, nekem pölö soha nem tett keresztbe egy gyufaszálat sem, így nincs okom utálni. Kiderült, hogy helyette mentem ma színházba, és nem engedte, hogy kifizessem a jegy árát, azt mondta, ez az ő ajándéka.
Alapból jó kedvem volt azelőtt, de mivel imádok színházba járni, ennek az ajándéknak is hihetetlenül örültem. Fura, hogy néha olyan emberek, akiktől soha nem várnám, nagyon meg tudnak lepni. Órák után beszéltem az irodalomtanárral, hogy fele sem vicc annak, hogy tavaly hármas voltam, míg más, aki azt nem tudja, hogy a kurva gondolatjelet és a kibaszott kettőspontot mikor kell használni, és azt sem tudja, hogy az “Én szerintem nekem…” kezdetű mondat nem helyes és amúgy komolyan használja fogalmazás vagy esszéírás közben ötös volt. Mondtam az irodalomtanárnak azt is, hogy vegye tudomásul, hogy nagyon haragszom rá és engem ne akarjon kikészíteni semmi vizsgával a 12. év anyagából, de tulajdonképpen kiröhögött.
Végülis mindegy, én is röhögtem, de talán csak kínomban.
Nem az érdekel, hogy a továbbtanulás meg a pontok és a kurva anyjuk, hanem egyszerűen bassza az agyam, hogy hármast kaptam irodalomból, mert pár verset nem mondtam fel.
Párat viszont felmondtam, de nem érdemes kötözködni egy tanárral sem, hátha zokon veszi.
Miután megtárgyaltuk az ügyet és a nézőpontjaink egy kicsit sem közeledtek egymáshoz, találkoztam Ricsivel. Kaptam tőle egy nagyon szép csokor rózsát, egy Depeche Mode koncertjegyet és közösen a családjától egy mézimálnifütyit. Itt már nagyon boldog voltam, de ha most valaki mégegyszer megaszkít a bejegyzés írásásban, kurva idegbeteg leszek. Mindegyis, folytatom. 
Szóval tiszta hepi volt minden és hogy a nap még kerekebb és szebb meg csodálatosabb legyen, átmentünk Ricsihez színházasruciért, mert tudtam szerezni jegyet neki is, a Kinga által.
És igen.
Szexeltünk. Úgy szexeltünk, hogy akartam szexelni.
Sőt, semmi mást nem akartam, csak szexelni. 
Sajnálatos módon, időhöz voltunk kötve, csak másfél óránk volt, de azalatt kétszer is, meg elkéstünk persze anyutól. 
Nem sok időm volt a leckéjére, így nem is tudtam megcsinálni az egészet, a színházba meg rohatunk. 
És akkor itt szeretném megkérni az összes érzéketlen és a másra nem tekintettel levő pasit/srácot/férfit/fiút/köcsögöt, hogy kurvára ne várja el egy nőtől, hogy majd magassarkú cipőben/csizmában/szandálban/akármiben  kerülgesse. Egy pasi/srác/férfi/fiú/köcsög, engedjen előre/kerüljön ki az utcán egy/minden nőt, ha magassarkút hord, ha nem. 
Természetesen, akinek nem inge, ne vegye magára.
Színház után ettünk, mivel arra nem volt idő két aktus között, majd öten (Kinga, Buffy, Vera, Ricsi, én) próbáltunk valami esti programot szervezni, majdnem sikertelenül.
Végülis beültünk Műhelybe, beszélgettünk sokat.

Nagyon jó és kellemes volt az egész napom és köszönöm mindenkinek, aki hozzájárult.

És fura, nem tudom, más hogyan van vele, de rühellem, ha egyfolytában akarnak nekem mondani valamit, miközben akármit is írok.
És ha felébred az öcsém, ki fogom nyírni a Verát, mert én leszek lebaszva miatta.

És egy kérdőív, elsősorban féfiaknak. 
Semmi negatív diszkrimináció, egyszerűen kíváncsi vagyok. 

Az írás hatalom, a következő bejegyzés felháborító lehet, amúgy Ricsi exének szól, részlet a válaszlevélből (tőlem):

26 nov

Szóval csak annyit akartam röviden, hogy a szexuális életünk nem sokára újra a régi lesz, mi szeretkezünk mielőtt elmegyek iskolába, majd egész délután, miután visszaértem. Lehet, hogy nem vonzódom az anális szexhez, kedves babett, de elhiheted, sokféle módon tudom kárpótolni ezt a hiányosságomat. 

Például feszes hüvely. 
Minden nap tíz percig mozgatsd a hüvelyizmaidat és életed végére talán leszel olyan szűk, hogy ne harangozzon benned akárkiek a dagadó farka. Habár, akkor már mindegy lesz neked.  

Üdv, 

             Virág

UI.: Apropó, helyesírás előny.

Amikre gondoltam ma:

22 nov

1. Nem szeretem, ha koppintanak. Nekem is el kell jutni addig, amíg eszembe jut valami tökjó és kell is egy  kis idő amíg töröm a fejemet a falba (napok vagy hetek) és igen, néha jók is sikerülnek, de ez nem azt jelenti, hogy akárki jöhet és elveheti az ötletemet. Arról van szó, hogy mivel néha én is meg tudom erőltetni magam és gondolkodom, másnak is biztos sikerül, ha nekem is sikerült összehozni valamit. 
Köszipuszi.

2. Apa szokta nekem mindig mondani amikor elbizonytalanodom, hogy: “Virág, elsősorban mindig vagyok én, én és én, aztán jönnek a többiek.”. Csak egy jó példa. Hogyan is kezdtem el tornázni? Elsősorban mindig magamnak akarok megfelelni, aztán vannak a többiek.  Nem tetszik, hogy széles a csípőm, egyértelmű, hogy mozgással és/vagy diétával lehet tenni ellene. Ki fog helyettem tornázni? Senki. Vagy én, vagy senki. Negatív, építő és pozitív kritikát mindenki kap élete során. Ezért nem is aggaszt, ha valaki nem szimpatizál velem, nem kedvel, vagy ok nélkül (féltékenységből) szarkeverő kurvának hív.  
Nem nekik akarok megfelelni.

3. Húgom kapott ma egy cicát, Lujzinak nevezték el. Először az jutott eszembe, hogy amikor kicsi voltam, a nővérem mindig Gizinek hívott, aztán a Californication egyik részének a jelenete is eszembe jutott, amikor egy nőt kokós törpének hívtak, én meg átneveztem a cicut kokós törpének, mint egy mappát a commanderben.

kokós törpi

Fuj-fúj

22 nov

Végülis egész jól elvagyok az időjárás viszontagságaival, csak a szél ne fújjon.