Archívum | december, 2008

Szilveszter előestjén Radnóti

31 dec

Azért be kell ismerni, kurva házias vagyok. (nem házias kurva)
Tegnap este még kókuszgolyót csináltam, ma reggel még rá se tudtam gyújtani, de már azt a másik kókuszos szart, amit anya hatlapos helyett csinált mindig. A különbség az, hogy a másik kókuszos szarját is velem csináltatta meg a beígért hatlapos helyett, ő meg most valami velneszparadicsomban áztatja magát.
Addig szívok a szarjával.
Ja és igen, már megint malac. Komolyan mondom, vega leszek, úgy sajnálom ezeket a kis állatkákat ahogy félbevágva meg kiterítve fekszenek a konyhapulton, bár asszem a szerencsétlen kismalac legfőbb jellemzője a hulla volt.
Szóval, disznóhúst amúgy is egy évben kétszer eszek, de most már annyi indíttatásom sincs, mint eddig.
Fater újabb húzásain továbbra is ki vagyok akadva, de már nem annyira, úgyhogy inkább röhögnék, mint bőgnék.
Húgom hülye. Pattog, mint a bolha, eléggé nem bír magával. Próbáltuk neki megmagyarázni, hogy az már olyan tényleg kurvás, amikor egy egész átlátszó felsőben akar partizni, de nem érti.
Az sem baj.

Amikor elkezdek ideges lenni, mindig próbálok a belső nyugalmamra koncentrálni.
Tegnap este pölö úgy aludtam el, hogy Radnóti verseket mondtam fel magamnak, persze egyiket sem tudom végig.
Általánosban amúgy kb. egyszer remekeltem irodalomórán.
Radnótit vettük, meg kellett tanulni a Nem tudhatom című versét. Annyira megtetszett, hogy úgy döntöttem, megtanulom, bár soha nem voltam az a tanulós fajta. Végülis eljött a nagy nap, amikor kikérdeztek miket és madnem harminc ember közül, ketten tanultuk meg.
Az osztály strébere, meg én.
Azóta se nagyon erőlködök.

Reklámok

Bejelentkezik

31 dec

Nagyban klánháborúzok, Zoli (húgom pasija) felordít, én megugrok ijedtemben.
Hátranézek, belémcsap a felismerés, húgom aféle szadista. Szedi a Zoli szemöldökét, aztán a talpát csikizteti szerencsétlen párával.
Ennyire kegyetlen talán én sem vagyok.

Végülis rá kellett jönnöm, nagy hiba volt azt a sok hiltont partira költeni, mert szarban vagyok.

Virág kijelentkezik.

Hajnalban.

29 dec

Úgy érzem, mintha két szálon futna az életem.
Az életem két szálon fut.

Az egyik szál boldog.
Van nekem a Ricsi, akivel már egy éve szeretjük egymást. Szoktunk veszekedni is persze, de ha visszanézek, sosem voltam boldogtalan miatta. Nemcsak amiatt a plusz miatt szeretem, amit hozzátesz az életemhez, hanem azért is, aki. Szeretem a hibáit is. Próbálunk kompromisszumot kötni, próbáljuk segíteni a másikat az előrelépésben. Csiszolódunk egymáshoz, közben pedig nem veszítjük el magunkat. Megpróbálunk őszinték lenni anélkül, hogy megbántanánk a másikat. 
Tudom, mit várok magamtól, mit akarok elérni. Tudom ki voltam, ki vagyok és tudom, hogy többet is tehetnék azért, aki lenni akarok, bár nem vagyok elkeseredve. Relatíve sikeres vagyok abban, amit csinálni fogok, pedig soha nem tanultam, hogyan kell ezt.  
Boldog vagyok, ha szépíteni tudom magam, ha zenét hallgatok, ha nevetek, ha szeretek, ha a jövőmre gondolok, ha akármi történik velem, mert tudom, hogy megoldom/juk és talán valami jelenleg rossz, de én már előre tudom, hogy elmúlik.
Vannak emberek előttem, mellettem és mögöttem is. 
Vannak emberek, akikben megbízhatok, akikkel feltétel nélkül szeretjük egymást.

A másik szál boldogtlan. 
Depressziós is, talán. Próbálom elkerülni ezt a szálat, de ha akarom, ha nem, szorosan belefűződik a másikba és nem tudom kivágni. Nem vághatom ki. 
Az életem, mint egy alma.  
Szeretnék megszabadulni a rohadt részétől, de  nem lehet. Így egy egész, nem vághatom ki. 
Szeretnék segíteni az apukámnak. Nem tudok. Ő már kivághatná az alma rohadt részét, elvághatná a kibaszott szálat, de nem teszi meg. Nem tudja megtenni. Talán az emberek már nem tudnak változni egy idő után. Keserűséget érzek, ha hazamegyek. Ideges vagyok. Remeg a kezem, remeg  lábam. Elhúzom az időt, de a helyzet nem változik.
Otthon megvan mindenem. Mégis remegek és boldogtalan vagyok.
Boldogtalan vagyok a laptop előtt, a nappaliban amikor kimegyek  szobámból, zuhanyzás közben, még alvás közben is boldogtalan vagyok és beszélek és kiabálok öntudatlanul.
Otthon vegetálok.
Otthon nem csinálok semmit, csak várom, hogy már ne lehessek ott. Várom a következő napot, hogy az egyik percből a másikba lépjek az óra mutatójával együtt és majd elköszönhessek tőle, amikor kilépek a szobámból és bezárom az ajtót. 
A boldogtalan szál mindig kapcsolódni fog a másikhoz, bár már most tudom, hogy egy idő után nem nekem fog fájni.
A két szál eltávolodik majd egymástól, én pedig integetek majd egyikről a másiknak, és vigyorgok, mint a hülyegyerek amikor felfedezi, hogy két füle van. 

Aztán végeszakad.

Harcsa Veronika – Too early

Apa.

28 dec

Nem szeretem az embereket akik segget csinálnak a szájukból.
Ezalól a családom sem kivétel.
Legszívesebben elküldeném fatert a picsába, hogy most már tudja mi merre van, mert ez így nem állapot. Nekem lehet mondani, hogy nehéz az öcsémmel meg faszom tudja, én ott voltam mellette, amikor elküldte a hülye kurvát, ott volt a húgom, ott volt a Ricsi, ott volt midnenki és faternak ugráltunk és takarítottunk, mit a kisangyalok és nem azért, hogy magunkat fényezzem, de nem hiszem, hogy ezt olan kurva sokan bevállalnák.
Én elmondtam neki, hogy minden nap kitkarítom a kibaszott házat meg vigyázok öcsémre, csak a hülye kurva élősködőjét ne engedje vissza.  
Tudtam előre.
Tegnap este ecseteltem Ricsinek, hogy érzem, hogy vissza fogja venni és már előre rosszul voltam.
Fater közben megbetegedett. Persze. Könnyebben nem is lehet kimászni a felelősség alól. Meg kell betegedni, aztán senki nem basztatja.
Nem kérdeztem, hogy miért, nem mondtam el a véleményemet, hogy átbaszott és nem először, egy kibaszott szót nem mondtam neki, csak elköszöntem.  

Drága Apa!

Tudod, én most nagyot csalódtam benned. 
Egy gyerek nem mondhat ilyet sűrűn a szüleinek, de tudod apa, én nem ezt vártam tőled. Te annyira tapasztalt, precíz és tisztánlátó vagy, hogy hihetetlen. Én tulajkonképpen egy senki vagyok hozzád, én arra nem vagyok képes, hogy eltartsam magam. Kérdezhetnéd, hogyan jövök én ahhoz, hogy itt kritizáljalak téged.
Sehogy nem jövök hozzá, de megteszem.
Én tudom, hogy neked nehéz, de te már nagyon rég óta nem veszed figyelembe az igényeimet. Én így érzem. Mindig amikor beszélgettünk, csak arról beszéltél, hogy szegény Bencének már megint el van baszva a Karácsonya, mert az anyja bebaszva fekszik az ágyban. Soha nem beszéltünk arról, hogy ez nekem hányadik elbaszott Karácsonyom, hogy hányadik kibaszott Karácsony volt a mostani, amikor a kibaszott kurvád után takarítok, mert fekszik és azt sem tudja hol van.
Apa, te szórakozol velem.
Eljátszod, hogy kirakod a házból az élősködőt, de nem teszed meg, bassza meg. Apa, te erős vagy. Ha meg tudod tenni azt, hogy kirakod a házból, utána csak beengedni nem szabad.  
Apa, te több szomorú percet okozol nekem, mint boldogat.
Arra gondolok ilyenkor, hogy  nem érdemes nekem itthon maradni. 
Én leérettségizek, te pedig úgy teszed tönkre az életed, ahogy akarod. 
Én már nem leszek itt.

érzelemnyilvánítás

27 dec

Mindegy, most már az utolsó buszt sem érném el, ha véletlenül/valami csoda folytán megjönne Ricsi kedve a partizáshoz.

áááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá

kösziszia.

Jaaaaaaaaaaaaaaaaj

27 dec

A tegnapi nagytakarítás örömére nagyon sok pénzt elköltöttem a partiban, pedig farmert akartam venni meg piros rúzst (olyan igazi kurvásat, igen).
Az apától összesikkasztott pénzemet nem használhatom fel, mert majd biztos kitalálok valami jót, amit majd veszek belőle, de azt még amúgy is gyűjtögetni kell. Amúgy is, tiszta aprópénz az egész.  
Ja, apropó, fater élősködője megjelent, kint van a nappaliban az öcsémmel, de remélem apa nagyon gyorsan kibassza.
Ha nem ő, akkor én.
Bár semmi közöm a magánéletéhez, de az már rám is negatív hatással van.
Most viszont semmi komolyság, tegnap este úgy forgott velem az ágy, hogy igazán nagyon és hálát adok annak akinek kell, hogy nem vagyok másnapos,
csak a vádlimban van egy kis izomláz.
(meghalok, ha nekem most át kell sétálni a fürdőbe)

Fárasztó

26 dec

Ááááááááááááááááá.
Rendet raktam a szobámban.
De milyet!
AZ összes szart leszedtem a polcokról, letörölgettem, szemetet gyűjtöttem, szortíroztam, kivittem a takarókat meg a párnákat, kiporoltam őket vagy mi, rendet raktam az ágyam alatt, szóval majdnem patent rend van.
Persze Ricsi nagyon sokat segített apának és nekem is és nagyon hálás vagyok érte és amúgy holnap van a szülipja, huszonkilencedikén pedig az évfordulónk lesz.
Kicsit fáj a talpam meg a hátam, amúgy fasza minden.
Apropó, kaját is csináltam.
Fater élősködője telefonált, hogy haza akar jönni. Remélem apa nem engedni meg neki. Nehéz időszak ez, de én inkább sokszor kiganyézom a házat, minthogy megint itt legyen. Pakolok öcsém után, ugrálok faternak, akármi/bármi, csak ne engedje vissza.
Remélem, a kedves olvasóimnak is hasonlóan jó napja volt és jó partija lesz.
Amúgy meg, Pestre kéne már menni csavarogni egyet.