Archívum | január, 2009

Tűnődve.

28 jan

Fokozódik a helyzet.
Apa már hívott, hogy menjek haza, az öcsém velem akar lenni. Mondtam neki, h haza kell mennem mindenképp, mert holnap megyek suliba, de nem jó, h az öcsémmel fertőzzük egymást. Javulok, 36,9-nél járok, de minek menjek haza?
Hallgatni az ordibálást és a veszekedést?

Ha nem tudom összeszedni magam, nem fogok tudni rendesen leérettségizni, így nem fogok tudni elmenni innen és nevelhetem a saját öcsémet.
Pedig azért álljunk már meg egy szóra.
Ha gyereket akarnék nevelni, szülnék egyet. Ha azt mondom apának, hogy nem csinálom ezt, annyi pénzt sem ad, mint most és azért most sem úszkálok a jóban, tulajdonképpen cigire sincs pénzem.

Két-három hete magyaráztam el faternak, hogy ki vannak készülve az idegeim, pedig elég erősek, de ezt így nem lehet csinálni. Nem ugrálhatok neki mindig amikor fütyül, de azt is el kell viselnem, ha egy hónapig meg sem emeli a telefont, hogy mi van velem.

Apa néha gondol egyet és akkor közli, hogy kidobja az élősködőjét, akinek amúgy nincs hova menni, nekem meg akkor ugrani kell, hazamenni, kitakarítani a házat, aztán amikor visszafogadja, egy hétig én vagyok a szemétláda.

Félek.
Kétségbe vagyok esve, hogy nem fog sikerülni a célom, amit kitűztem magam elé.
Akkor pedig itt maradok örökre és tíz év múlva nézhetek majd ki a fejemből a füstölgő cigaretta mellett, miközben azon tűnődöm, hogy vajon miért nem mondtam néha nemet.

Reklámok

Belefáradva

27 jan

Az még oké, h education 1 órát sem töltöttem el, mert szarul voltam, csak utánanéztem 2 sulinak és csá. Kodolányi nyílt napra nem mentem el, láz miatt.
Mára viszont jegyünk van a színházba és a fülem már nem fáj, de megfáztam, mert az öcsémre kellett vigyázni (aki nem mellesleg taknyos, ezért nem vették ki az orrmanduláját hétfőn) tegnap. Ráadásul görcsöl a hasam, mert menstruálok (mióta nem szedem a fogamzásgátlót, havonta minimum egyszer meg tudnék halni, legalábbis elviselném, ha nem kellene emberek közé menni).
És hogy még lehessen a helyzetet bonyolítani, fater megint éppen kirakja az élősködőjét a házból, legalábbis valami ilyenről beszélt a telefonban (már hányadszor?!), nekem meg most vigyázni kellene öcsémre, de szarabbul vagyok, mint tegnap és normális esetben szeretek színházba járni.
Szombat reggel felkeltem hatkor, hogy iskolába kell menni, majd rájöttem, hogy nem, de reggel kilencig óránként felkeltem kétszer, hogy suliba megyek.
Egyszer már fogmosás közben ért el a tudatomig, hogy szombat volt.
Szeretnék meggyógyulni, mert nem akarok hiányozni a suliból és nem is szeretek beteg lenni meg a gyógyszereket sem, mert már le se tudom nyelni a szar tablettát.

Attól függetlenül, hogy nem vagyok otthon, mégis ideges vagyok.
Apa csak ránk számíthat (Blanka és én), de én most beteg vagyok, nem tudok segíteni és különben is, faszomat bele az egészbe, nem tehetek róla, hogy egy szerencsétlen alkoholistának csinált gyereket és nem fogok tudni segíteni, és ha őt egy kicsit is érdekelné, h mekkora szar ez az egész nekem (mert ez ugye senkit nem érdekel), akkor jobb lenne a helyzet.
De nem érdekli.
Ő fogadta vissza, ezt én nem tudom megoldani.

Beteg.

27 jan

Nem jó kedvből vagyok itthon.
A napjaim továbbra is abból állnak, hogy felébredek, gyógyszer, alvás, felébredek, gyógyszer, alvás.
Néha köhögök is, de határozottan lázas vagyok.

:(

24 jan

Esküszöm, süt a nap.
A fülem meg fáj, tegnap este felment a lázam.
Ma Kodolányi nyílt nap.

Tőmondatokban.

23 jan

37.00
Megyek a vasútra.
Nyolckor.
Fáj a fülem.
Eddig tartott.
A józanság.

Jaaaaaaaj

22 jan

Beteg vagyok, lázas vagyok, fáj a fülem, hagyjál.
Holnap reggel educatio, ha a testhőmérsékletem nem haladja meg a 37 fokot.

Feladatok.

18 jan

Bizony mondom néktek kedves tezsvíreim, annyit híztam, hogy hányok magamtól és a répa vége, amikor már zöldes nem finom, de meg kell enni.

Lényeg, van egy egyhetes névreszóló ingyenes bérletem a Curves-be, gondoltam régebben amikor még a Magmába jártam, valamire biztos jó lesz.
És komolyan mondom, lassan akkora profi leszek, hogy gondolnom sem kell az ellenkezőjére és megtörténik.
Áldás reám.
Szóval arra jutottam, hogy a káposzta meg a répa biztos nem annyira hízlaló, mint azok a kis szelebréjsön csokikák, szóval így a nap vége felé megerőszakoltam magam.
Mármint, nem úgy.
Ettem répát meg káposztát, meg enném én a grépfrútot is, ha nem kellene fél kiló cukor ahhoz, hogy elérjük a kívánt ízvarázst.

Bizony mondom néktek tezsvírek, el kellene már mennem a kozmetikushoz is, meg az sem ártana, ha áttérnék egy picit a nyúlkajákra.
Megyek okádni.