Archívum | február, 2009

Ígéret szép szó…

26 feb

Voltam ma a rendőrségen.

Reklámok

Átlátszó

25 feb

Apával nem beszélünk már két hete.
Nem hiszem, hogy ő ezt tudja, vagy hogy véletlenül feltűnt volna neki az egész.
Egészen egyszerűen ez van, el kell fogadni, hogy léteznek érdekemberek, ha meg a szülő(k) az(ok), akkor szívás.
Nincs mit tenni, valahogy le kell érettségizni matekból.

Innen üzenném annak a gerinctelen féregnek, aki beregisztrált két társkereső oldalra, hogy köszönjük, Ricsivel hepi minden és ha holnap délután kettőig nem tudom meg ki volt ez az aljas faszkalap, feljelentést teszek személyiségi jogok megsértéséért.
Nem nagy cucc lementeni egy képet az iwiwes adatlapomról meg bemásolni a szöveget, de ez egy kicsit átlátszó.

Egy ötletem máris van, ki csinálhatott ilyet.

Party on

22 feb

Ááááááááááááááááá.
Gondolom itt már mindenki tud mindent meg mindenki be van avatva, hogy megjelent a Depeche Mode első kislemeze (tegnap asszem) a Souns of the Universe című albumjukról és bizonyára már mindenki hallotta és már én is, csak az a helyzet az, hogy Pesten voltam.
A címe amúgy Wrong, ha valaki mégsem a DM tanait követné.
És írnám én, hogy kurvajóóó , de tudom, hogy egy ismerős most kerestetne velem öt szót a kurva pótlására, szóval itt van: (nagyon, kiemelkedően, eszméletlen, hihetetlen, bazi).
És Ricsinek is tetszik nagyon, a Tunyó szerint unalmas, bár neki a Fragile tension sem tetszett. Oké, lehet, hogy nem az imént említett lesz a hamarosan megjelenő DM album legjobbja, de szerintem az is igazán jó, attól függetlenül, hogy sokat hallom mostanában, hogy elfogult vagyok.
Tetszik, hogy valahogy sosem ugyanaz az egész, hogy még mindig meg tudnak újulni, az állandó változatosság, a spontaneitás, ezt pedig nem olyan egyszerű hozni, főleg majdnem 30 év után*.

De ha van minek örülni, miért mászkálnék az utcán a földet stírölve?

*az esetleges számolási hibáért nem vállalok felelősséget

Olvasni jó.

20 feb

Emlékszem, hogy amikor elváltak a szüleim, kisebb-nagyobb gondjaim voltak, egyedül akartam lenni vagy csak nem akartam arra gondolni amire, elmentem a könyvesboltba és vettem egy-két könyvet.
Nem érdekelt, hogy kötelező olvasmány volt-e, vagy inkább szórakoztató irodalom, ha tetszett olvastam, mint a güzü, ha meg nem, elpasszoltam.
Arra törekedtem, hogy – ha csak egy kis időre is – ki tudjam zárni a külvilágot.

Most is így próbálok megnyugvást  szerezni magamnak.
Újabban nem lelem örömömet azokban a dolgokban, amikben régebben igen. Egyre semlegesebb vagyok, nem tudom felhúzni magam azon, hogy beszélnek a hátam mögött, ráadásul olyanról, ami meg sem történt, olyan, akivel talán egy szót sem váltottunk még.
Néha dühös vagyok más miatt, vagy inkább szomorú.
Feleslegesnek tartom, hogy erőfeszítéseket tegyek az életem egyes területein, tudom, hogy annyit érne, mint halottnak a csók.

Olvasok inkább.

Alap

17 feb

Szerintem léteznek tök alap dolgok az életben, mintpölö ha valaki szeretne mondani/kérni valakitől valamit, akkor találkozik vele vagy felemeli a telefont.
Anélkül sajnálatos módon nem igazán lehet elérni semmit (legalábbis nálam).

És bizony, valamelyik nap valaki – akire nagyon felnézek – mondta nekem, hogy még a blogírók élete sem könnyű.
És milyen igaza van.

A lehetőségekhez mérten

14 feb

Létezik valami az életemben, ami nem baszódik el?

Csak ajánlani tudom

13 feb

The curious case of Benjamin Button – 2:40, de megéri.
Slumdog Millionaire – nem lehet leírni.
Doubt – Meryl Streep egy fantasztikus érv, az meg főleg, hogy Fogadtunk Ricsivel, hogy tényleg pedofil-e a pap vagy nem.