Archívum | június, 2009

A 2. X

29 jún

Blanka takarít a fürdőben, meglátja a kivehető fogszabim a mosdó szélén.

-Viri, a protkód*?
-Jól van, köszöni szépen.

*kivehető fogszabályozó

Reklámok

Ha én miniszterelnök lennék…(1)

29 jún

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de ha gazdag lennék és nagy házban élnék, én egy csomó cicát meg kutyát örökbefogadnék és mondjuk állatfarmot építtetnék nekik, hogy boldogok legyenek.

Forrás

Szóval, most komolyan, én tudom, hogy az emberek egy része teljesen elaljasult és gonosz, meg tudom, hogy a világ a szex és a pénz körül forog, de mindig amikor ilyen állatkínzós dolgok jutnak a tudomásomra, én elgondolkodom azon, hogy akarok-e gyereket szülni erre a világra. Meg persze, odamegyek a Lujzához és megsimogatom a kis fejét, ő pedig vidáman ugrál tovább a bogarak után.

A videót meg sem mertem nézni, mert már csak a cikk olvasása közben is majdnem elsírtam magam.

Ha én lehetnék a miniszterelnök, az egyik intézkedésem az lenne, hogy aki akármilyen formában állatokat kínoz, azt az embert ugyanúgy meg kellene kínozni, vagy ki kellene végezni. Nem ám börtönbe rakni, ahol lassan háváj van.

Szóval, durva.
Nem is merek így lefeküdni aludni, mert félek, hogy ezzel fogok álmodni.
A kiscicák szemei a képen, tele félelemmel.
Nem értem.
Annyira durván nem értem az egészet, mert az egész mi hibánk.
MI, emberek háziasítottuk a kutyát, a macskát, meg az összes állatot. Megbíznak bennünk, ránk vannak utalva, és mi EMBEREK, akik elvileg civilizáltak vagyunk, mi nézzük le az állatokat?
Ők legalább őszinték!
Őszintén szeretnek, őszintén gyűlölnek, őszintén vadásznak!
Mi kínozzuk meg őket?
Mi nézzük le őket?

Ha a mi lelkünk tisztasága vetekedhetne az övékével, akkor sem lenne jogunk megkínozni őket!
Az ilyen beteg embereket száműzni kellene egy szigetre, hogy ott gyilkoljanak és egymáson éljék ki a beteg vágyaikat!

A dolgok lassan a helyükre kerülnek.

27 jún

Örülök is, hogy már nem láthatja mindenki, amit írok.
Unom és elegem van abból, hogy állandóan koppintanak és/vagy lopják a szövegeimet.
Úgy általában nem vagyok túl kreatív, az írásban sem tartom magam annak, mert általában nem kell fél napokat gondolkodnom egy bejegyzésen.
A dolgok jönnek, én meg leírom, ti meg olvassátok őket.

Festeni mondjuk soha nem tudnék.
Egyszerűen béna vagyok hozzá, ettől függetlenül egyes munkák mégis elkápráztatnak, úgy is, hogy teljesen laikus vagyok.

A zene meg egy tök jó dolog, néha nekem olyan, mint a vallás.
Persze, ahhoz sem értek, én csak hallgatom.

Szóval, azért érzem ezt furának, vagy azért érzem szarnak, hogy lenyúlják a szövegeimet, mert végre itt van valami, amihez csak egy igazán keveset értek is, vagy csak igazán kevés érzékem van hozzá, mégis van sikerélményem, hogy egy pár mondatot össze tudok hozni úgy, hogy nem kell rajta órákat gondolkodnom és meglátom pár olyan ember blogjában, akik olvassák az enyémet és ez olyan hervasztó.

Amúgy, valószínűleg így, hogy korlátoztam az olvasók számát, sokkal személyesebb lesz a blog, meg talán sűrűbben is fogok írni.
Na most, hogy levezettem a gondolatmenetet, leírom, hogy mi van velem.

Szóval, miután megbasztak cécéből, egy teljes napig depressziós voltam, azaz szar kedvem volt, de elmentünk Depeche Mode koncertre és átértékeltem az egész helyzetet.
Amúgy sem tudtam eldönteni, hogy hova tovább, most legalább lesz egy évem. Helyrehozhatom a hibáimat és rendbe rakhatom magam, hogy végre ne csak kiegyensúlyozottnak tűnjek, hanem tényleg az is legyek.

Augusztus-szeptembertől Pesten, azaz Óbudán leszek.
Oroszt tanulok és dolgozni fogok, persze ha nem húzza a sors keresztbe a terveimet.

Születésnapom alkalmából, Ricsi megajándékozott azzal, hogy elvisz Volt fesztiválra. Amikor megtudtam, elkezdtem sírni (persze örömömben), mert mint már az előző bejegyzéseimben is említettem, apa nem ad pénzt, anya meg nem tud, így lemondtam a nyári fesztiválozásról.

Szóval, ha véletlenül valaki aggódna, vagy sajnálna, ne tegye, mert jól érzem magam.

Ja, és ha összejön nekem egy kis pénz, ilyen laptopot szeretnék:

http://ipon.hu/webshop/product/dell_inspiron_1011_fekete_104441/115994

.

23 jún

Az élet igazságtalan.

Vagy ha nem, engem elfelejtett kárpótolni.
Anyáék elváltak, azóta nem tudom mi van, de semmi nem jön össze.
Apának fontosabb egy másik nő, anya mindenbe bele akar szólni, pénzt meg senki nem akar adni.

Azt hiszem, hogy csak magamra támaszkodhatok.
Anyagilag mindenképp.
Azonnal el kell kezdenem munkát keresni, októberben pedig befejezni az érettségit.

Szóbeli

22 jún

Miután elbasztam a magyart, teljesen leblokkoltam.
Minden kiürült a fejemből, amit két héten keresztül tanultam.
Két percig gondolkodtam, amikor a töritanár megkérdezte, hogy hol közlekedtek az emberek, ha nem a talajon. Két percig.

A magyar után nagyon ideges voltam, nekem az kellett volna.
Aztán úgy voltam vele, hogy nem is érdekel a töri meg a cécé, valahogy csak meglesz mindkettő.
Aha.
Nagyon meglett.
Cécéből meghúztak.

Beszéltek hozzám, de fel sem fogtam.
Nem hallottam a kérdést, ha meg igen, akkor sokáig gondolkodtam.

Valahogy eltűnt minden, kiesett.

Elkésve

21 jún

Tök azt hittem, hogy el vagyok késve, de holnap érettségi, az irodalom tételeimet meg este tízkor küldöm át az osztálytársaknak.
Nem mindnek, persze.

Tételek

18 jún

Nem tudom mi kell ahhoz, hogy megtanuljam, hogy nem szabad a legeslegutolsó pillanatban elkezdeni tanulni.
Most már tudom, hogy nagyjából miről kellene tudni beszélni a töri érettségin, persze legjobb esetben is kb. 5 tételt tudok.
Irodalomból nagyjából tudom, hogy kinél miről kell beszélni, mert én dolgoztam ki a tételeket, de ez nagyon kevés.
Cécéből és nyelvtanból semmit nem tudok, de úgy tényleg. Ha a legkönnyebb tételt húznám is, akkor sem tudnék mit mondani, ez pedig nem túl pozitív.

Hétfőn szóbelizek.