Archívum | január, 2010

Miss Myvip

31 jan

Myvip-re egy évben egyszer felnézek és tudom, hogy az adatlapomat korszerűsíteni kéne vagy törölni, de nem is ez a lényeg.

Volt ott felül egy csomó csaj, gondoltam, megnézem, hogy mi a nagy magamutogatás oka.

Erre Blanka megszólal:

– Az kicsoda?
– Nemtom, valami csaj.
– Ja, az a Miss Myvip verseny.
– Aha.
– Ja, de már vége van, úgyhogy nem tudsz benevezni.
– Ennyire nem vagyok öntelt!

Az itthoniak legalább tudják, hogy mennyire önimádó vagyok és milyen szépnek tartom magam :D:D.

De azt is tudhatnák, hogy nem neveznék szépségversenyre.
A szépség egy adottság, amit tudni kell kezelni és használni és nem úgy kell rá tekinteni, mint egy cél amit elértünk, mert nem az.

Meg amúgy tök relatív.
Szerintem mindenkinek más tetszik, persze sok-sok ember ízlése sok helyen hasonlít a másikéra, de tény, hogy én sem tetszem mindenkinek annak ellenére, hogy gyönyörű vagyok :D:D:D.(önirónia)

Szerintem.

Reklámok

Dolgok

31 jan

Annyira, de annyira szeretnék most szépen felöltözni és kifesteni magam szépen és elmenni mondjuk színházba, de azt sem utasítanám el, ha mondjuk valaki el akarna vinni partizni és leitatni a sárga földig.

Igen, ezek a dolgok most biztos nem lennének ellenemre.

Nem értem

30 jan

Most tudom, hogy ez a bejegyzés rövid lesz.

Néztem blogokat.
Találtam jókat, látsd: blogroll.
És találtam kevésbé jókat, látsd: sehol.

Mindeki próbál nagyon szépen meg művészien írni, csak nem megy sajnos.
Ne értsen félre senki, elég pozitív, ha egy ember ki tudja fejezni magát, csak nem értem, miért kell hozzá kilóméterhosszú körítés meg álművészieskedés.

Ma már mindenki művésznek vallja magát.

Á, most már nincs kedvem erről írni.

Annyi az egész, hogy jó meg szép, ha az ember tud bonyolultan fogalmazni, meg mindenféle intellektuális témáról értekezni, de szerintem az az igazi, ha egyszerűen meg tudjuk fogalmazni az érzéseinket és gondolatainkat.
Attól még nem lesz valaki művész, hogy blogot ír, vagy megjelenik egy könyve.
Mindenki tudja, hogy a piac tele van egy csomó szeméttel, a könyvek ára pedig hihetetlenül megemelkedett.

Szóval, azt hiszem, hogy ezek után is megmaradok az egyszerű, enyhén vulgáris, helyenként cinikus, de mindenképp saját stílusomnál.

A hétről röviden, tömören

29 jan

Faszom tele van a téllel.
Hideg, jeges, én meg tiszta ekcéma vagyok tőle.
Állandóan kenegetem magam valami csodakrémmel, hogy elmúljon, de annyira annyira kurva hideg van, hogy nagyon nehezen tűnik el.
Nem bírom az egyes villamost sem.
Tele van alkoholista csövessel, akik koccintóst vedelnek és foglalják a helyet amikor meghalok, úgy görcsöl a hasam, pedig se jegyük, se bérletük.

Aztááán, mint az előző bejegyzésemben is próbáltam érzékeltetni, semmi nem történt.
Az órarendem szar, ráadásul kaptam két értelmetlen órát, ami tkp. két értelmes helyett van.
Kiderült, hogy év végén szociológiából és filozófiából vizsgázok, ami azért már nem lesz olyan gyalog galopp, mint a kommunikáció elmélet és a pszichológia.

Dancsi és Nóri unalmukban (amíg én délután aludtam) megalapították a PINA egyházat és már azt is tervezgetik, hogy pornófilmet fognak forgatni a Margitszigeten, csak még hideg van.

Így állunk.

Nagy programok

27 jan

Megpróbálom szemléltetni a délutánjainkat a kollégiumban egy párbeszéden keresztül.
Ebéd után a szobatársaim:

Nóri: Na Dancsi, visszafekszünk az ágyba?
Dancsi: Nem, azt hiszem most ülök itt egy picit.

Pénz

24 jan

Mindig mindenhol azt hangoztatják, hogy a nők nem tudnak vigyázni a pénzre, mindig elverik valamire.

Biztos van benne valami, de a vádaskodás előtt talán el kellene gondolkodni, hogy egy nőnek milyen kiadásai vannak.

Például, mikor kell egy pasinak alapozót, szempillaspirált, pirosítót vagy szemhéjtust venni?
Soha.
Pedig ezek még a legalapvetőbb dolgok, amire egy nőnek szüksége van.

Ki is számolhatnánk, hogy ez mennyibe kerül, pedig alig valami az egész.
Mivel ekcémás vagyok, figyelembe kell venni, hogy nem kenhetek akármit az arcomra.
Vegyünk egy közepesen drága terméket, mondjuk L’oréal-t. Az imént felsorolt termékek darabja 3500-4000 Ft.
Igaz, hogy nem lenne kötelező ilyen terméket venni, de nem minden alapozó ugyanolyan, van amitől például kisebesedik az arcom.

Aztán, van olyan ismerősöm is, aki heti háromszor jár fodrászhoz száríttatni meg ilyesmi, és havi egyszer kozmetikusoz, az azért megint szép summa.
Van aki még műkörmöshöz is jár, ízlés dolga.
És még nem vettük a hidratáló, ráctalanító meg ezerféle krémek seregét, ami ott figyel a fürdőszobában a tükör alatt.

Nem kötelező ezeket megvenni tényleg.
De azért minden férfi ápolt nő mellett szeretne sétálni a városban, és ápolt nőt akar hazavinni, akit aztán bemutat a szüleinek meg hasonlók.

Szóval elvárások azért vannak.

Hétfő

23 jan

Nem tudom, mikor vártam utoljára ennyire, hogy hétfő legyen, mert rühellem.

De most nagyon kell már, hogy történjen valami.
Holnap megyek már Óbudára, és tök örülök. Várom, hogy találkozzak a szobatársaimmal, vagy csak hogy lemenjünk cigizni Nórival a kolesz elé.
Valahogy mindig is volt ennek is egy hangulata.

Igaz, hogy hétfőn is csak két órám lesz, de végülis jobb, mint a semmi.
Az a helyzet, hogy egyáltalán nem vagyok túlterhelve. Nemhogy túlterhelve, úgy sehogy.
Egyszerűen nincs semmi.
Az égvilágon semmi nem történik velem.

Remélem, hogy hamarosan vége lesz ennek az állapotnak (állítólag még fél év az egész).

Ha minden jól megy, jövő hét után már megyek táncolni Danival, mert ki vagyok készülve az eseménytelenségtől.

Na puszcsi.