Archívum | június, 2010

helyzetjelentes-1. nap

30 jún

nem tudom aterezni ezt a vad fruttis refrent, ugyhogy megyunk es addig iszom amig a helyzet meg nem valtozik. kettokor lesz colorstar, addig meg barmi megtortenhet. omegan nagyon sok volt a szunyog, ugyhogy sajnos nem csinaltam apanak meglepetes felvetelt.

szep almokat, jo reggelt, vagy kellemes napot nektek!

Reklámok

Pfú

26 jún

Jaj, túl sokat aludtam és ezért most nyűgös vagyok.
Remélem nem lesz hatással az egész napomra, mert hétvége van és Ricsi szabad végre.
Nincs mókuskerék, ilyenkor mindig felszabadultabb, én pedig mindig várom a hétvégét, hogy több időnk legyen egymásra.

Erre ma túl sokat alszom.
Teljesen hihetetlen vagyok.
Mit is szokott rám mondani a Blanka?
Jaj, nem tudom mááár.

Úristen, szörnyű vagyok.
Na mindegy.

Ricsi vizsgájáról csak hétfőn lesz hír, mert a DF egyre jobban hajt arra, hogy lehúzzon mindenkit, akit csak lehet.

Páá

Ricsi vizsgázik

23 jún

Uh, nagyon izgulok.

Ő is nagyon izgul, persze.
Szerintem tiszta stressz, mert volt pár veszekedésünk mostanában, de ezek is ilyen kis hülye dolgok voltak.
Most majd minden megoldódik.

Ez a rohadék matek szigorlat, már annyi bonyodalmat okozott nekünk, úgyhogy nagyon örülnék, ha sikerülne, de erre persze semmi garancia.
Mindegy, ha nem most, akkor következő félév.

A lényeg, hogy vasárnap óta nem láttam, de uh, már jó lenne.

Érettségi poszt

22 jún

A helyzet az, hogy Blanka sikeresen túl van a szóbeli érettségijén.
Ami hepi.

Ami nem hepi,

hogy a napom úgy kezdődött, hogy Blanka kiabálására ébredtem:

-Viri, milyen gyorsan tudsz kifesteni? Előbb be kell menni, mert korábban végeztek! 15 perc múlva itt a busz!

Szóval reggel cirka 15 perc alatt zuhanyoztam le, mostam meg a fogam, fésülködtem, szóval ezer féle apróság, de hajat mosni már nem volt időm és ezért egész nap szörnyen rossz volt a közérzetem.

Aztán 3 órát vártunk, hogy behívják (simán lett volna időm itthon megmosni a hajam).
Szerencsére átment matekból, sőt, ha minden jól megy, megkapja a hármast, plusz kihúzta József Attilát, töriből meg az államalapítást.

Úgyhogy egyezzünk meg annyiban, hogy a húgom egy mázlista, ami mostanában rólam nem annyira mondható el.
Vagy nem is tudom, ez az idő tönkre tesz mindent.

Azt tuti, hogy az én érettségim nem ment ilyen simán.
Sebaj, szeretem a magyart, úgyhogy remélem nem lesz gáz kijavítani.

Haladás

8 jún

Na, ez most biztos hülyén hangzik, de ünnepelni van kedvem.

Persze nem a rohadék szülinapomat, ami most már komolyan itt kopogtat az ajtóban.
Ez is ma jutott el az agyamig.

Mindjárt 21 éves vagyok!

Na ne, ez nem történhet meg. De komolyan.
Mármint, nem akarok meghalni vagy ilyesmi, eszemben sincs, de mi lenne, ha az a nap csak úgy fogná magát és nemes egyszerűséggel kitörlődne a naptárból?
Legyen úgy, hogy július 12-e után egyből 14-e jön és mondjuk senkinek nem tűnne fel, mondjuk az egész univerzum természetesnek venné, hogy július 13. napja tkp. nem létezik, így nem lesz szülinapom, és nem jár el felettem az idő, így örökre szép, fiatal, 20 éves maradok.
Hülyeség, mi?

Már nem is nagyon akarok ünnepelni.

Pedig egész jó dolgok is történnek mostanában. Kiköltöztem a koleszból (nem tudom miféle királylánynak érzed magad Virág, de amikor már a portás is azon röhög, hogy a 2. forduló után azt mondod, hogy már csak egy és a 3. után is, és a negyedik után is, na az ciki). És anya adott egy kis aprópénzt tornabérletre.
Kicsit későn, de észbe kapok, hogy egyre nagyobb vagyok.

Az élet apró örömei.

Nna.

6 jún

Szóval igen, tudom, hogy mekkora szégyen, hogy mikor írtam utoljára, de mit mondjak?
Nem volt kedvem, ennyi.

Remélem mind a tizenkét olvasóm tudja, hogy tegnap előtt volt Trianon 90. évfordulója és ezért ki is találtam azt, hogy én fogok csinálni magamnak ilyen külön ünnep-és megemlékezésnapokat. Ez most így biztosan hülyén hangzik, de tudjátok, van március 15 minden évben meg hasonló dolgok, amikor mindig van valami ünnep vagy megemlékezés és micsoda ciki már, hogy egy csomó szerintem hasztalan dologról megemlékezünk/ünnepeljük és ilyen tök fontos dolgokat, mármint ami igazán számít, pölö a Trianon vagy hogy Teleki Pál öngyilkos lett, mert nem bírta elviselni, hogy micsoda szószegők lettünk (nem is tudom, volt már ilyen példa a magyar politikában? dehogy volt, pedig díjaznám, ha lenne 1-2 politikus, aki úgy döntene, hogy megóvja Magyarországot önmagától, mindegy).
Hülyeségeket beszélek már megint, gondolom.

Ööö, aztán mi volt még?
Szóval amíg nem írtam, apa újabb kísérletet tett (minden félévben megteszi ezt egyszer) arra, hogy megszabaduljon az utolsó rohadt alkoholista tetves kurvájától, nekünk meg persze segédkezni kell benne.
Nem is lenne amúgy rossz ez a kezdeményezés, ha nem fulladna mindig kudarcba a vége.
Mondhatnám, hogy ez a csúcspontja minden félévnek, mert ilyenkor legalább találkozunk faterral, igaz, hogy ekkor is csak azért, mert épp szüksége van ránk, és nem azért, mert éppen annyira érdekli, hogy hogyan sikerült mondjuk a legnehezebb vizsgám, a szociológia.
De ez is mindegy.

Ricsivel is elég zökkenőmentesen mennek a dolgok, hál’ istennek.
Már mindketten fesztivállázban égünk, miközben ő dolgozik, én meg diákmunkát keresek a nyárra a vizsgák után.

És erről jut eszembe, hogy ááááááááá, azonnal akarok valami munkát.

Na most ennyi, aztán biztos lesz még valami.
Valamikor.

Pááá:).