Archívum | elgondolkodtat RSS feed for this section

Székesfehérvár

13 nov

Szombaton megyek Pestre.
Gyorsan összecsapott bejegyzés lesz ez, de megpróbálom elmondani/leírni, mit nem szeretek a szülővárosomban, bizony-bizony Székesfehérvárban.
Véleményem szerint ez egy kis poros város kevés szórakozóhellyel. Ha péntek este arra vetemednék, hogy beülök egy kávézóba pár ismerőssel megvitatni az élet nagy dolgait, nem találunk szabad helyet, ha nem foglaltunk előre.
Partihely (diszkó) létezik itt, majdnem mindenkinek megfelel, majdnem minden korosztály megtalálja a magának való helyet.
A buszjáratok ritkán közlekednek és szerintem pölö lehetne több is, mert reggel minimum egy óra kell arra, hogy beérjek a suliba. Oké, ebben benne van az is, hogy fater persze hogy a város szélén vett telket, mert neki van teherautója, de nekem se teher, semmi. Mármint, autó.
Tizenkilenc és fél éve élek itt, egész életemben ebben az egyetlen egy városban fulladoztam a portól és évek óta arra vágyom, hogy máshol fulladozzak a szmogtól.
Azt is be kell vallani, hogy sok rossz emlék köt ide.
Tudom, hogy sehol sem lesznek tökéletesek a dolgok, és azt is tudom, hogy az életem nagyon nem sokára sokkal-sokkal örömtelibb lesz, bár annak is meglesznek az árnyoldalai.
Megszabadulni innen, az lenne a jó.

Helópuszi.

Reklámok

Gyerekezni

10 nov

Sétálok nyugodtan a panelok között.
Kisgyerekek játszanak a téren, hinta-palinta, felmászóka, lecsúszóka, kurvaanyád, szarzsák. Jobbra nézek, hallom a gyerek hangját, akitől a két szó hangzott el, beazonosítom.
Megállok egy pillanatra, felénézek.
Talán elidőztem ott egy-két pillanatra, de abban az egy-két pillanatban komolyan elgondolkodtam. Egyértelmű, hogy más gyerekének nem kaphatom el és csavarhatom meg a fülét úgy, hogy utána csak álmában se jussanak eszébe a szavak.
Ha az én gyerekem ilyen öt-hatéves forma lenne és meghallanám a szájából ezeket, vagy akármelyik nem hozzá vagy a szituációhoz illő szót, először is kimosnám a száját szappannal és hosszan elbeszélgetnék vele.
Ha egy kicsit idősebb lenne, még a kezébe is nyomnék egy könyvet az illik-nem illik dolgokról.
Tudom, hogy gyereket nevelni egyáltalán nem könnyű és nagyon nagy felelősség, de úgy érzem, rengeteg szülő kevesebb energiát fektet bele, mint kellene.
Mielőtt gyereket szülök, nagyon megfontolom.
Nem mindegy, hogy fel vagyok-e rá készülve akár lelkileg, emberileg, energetikailag vagy anyagilag.
És az sem mindegy, hogy ha egyszer kirepül a kis fészekből, milyen embert hagyok hátra magam után a világra.

Az előző bejegyzés jelszava megszerezhető, csak egy ímélt kell írni nekem ide: rugolabnyusz@gmail.com

Igen-igen.

8 nov

Gondoltam, hogy most már írok mert szar a statisztikám.
Gondolkodtam bazisokat.
Pölö, hogy élőben könnyen teremtek kapcsolatot szimpatikus emberekkel, kevésbé szimpatikusokkal nem, mert feleslegesnek tartom. Szeretem a bloggereket, szeretek blogokat olvasni, de így neten keresztül nehezebb. Sokféle netnaplót olvasok, de nem kommentelek. Nem azért, mert azt gondolom, hogy ezek a kapcsolatok nem lehetnek értékesek, de abban biztos vagyok, hogy igazán mélyek nem (legalábbis neten keresztül). Fura, mert ha valaki kommentel, mindig örülök, mint majom a farkának.
Amúgy szeretek mindenkit, meg próbálok belinkelni minden kedvencemet és bárki nyugodtan szóljon, ha kifelejtettem volna. Egyszerűen lusta és feledékeny vagyok.

És ma vásároltunk.
Azaz, én vásároltam, Ricsi pedig másfél-két órán keresztül volt a türelem maga.
Tíz rugó, hét ruci.
Asszem ez a legjobb átlagom.

Still

9 okt

Gondolkodtam végülis miután egy osztálytársan szarkeverő hazug kurvának címkézett fel és veszekedtünk is.

Próbáltam megérteni miért, végülis nem kaptam választ sehonnan. Beszélgettem másokkal, azt mondták, hogy ne érezzem magam hibásnak, nem kevertem és nem hazudtam semmit. Próbáltam mindent elképzelni, kérdeztem is őt, hogy mit hazudtam, vagy mikor kevertem a szart, de nem tudott példát mondani.
Így nem tudom megérteni.

Végülis arra jutottam, hogy nem szabad lesüllyedni. Ribancozzon, szarkeverőzzön, csináljon amit csak akar, ordítsa nekem, hogy verjem meg, igazából addig sem szabad eljutnom, hogy ideges legyek miatta. Miért verném én meg? Eszembe sem jutott ilyen, sőt úgy nagy átlagban intelligensebbnek tartom magam ennél. Soha nem fenyegettem meg senkit, hogy szét lesz verve a feje, vagy hogy nekimegyek az illetőnek.
Ha ilyen volt, nem szóltam előre, ütöttem.
A szenvedő alany pedig megérdemelte, úgy mint én a sebhelyeket, amik a másik ütései után maradtak. Ahhoz viszont, hogy én megüssek valakit, nem elég a leszarkeverőribancozás.

Erős leszek és felülemelkedek az idegeskedésen, úgy mint mások kicsinyességein.

Olyan emberekkel veszem körbe magam, akiket szeretek és akik igazán szeretnek, nem olyanokkal, akik egy idő után kijelentik, hogy mi mégsem vagyunk barátok, mert az illető több év után sem tudta kiheverni, hogy valamikor réges-rég kavartam az exével.

“I am still forever and ever and ever.”

Ribancok

20 Sze

“a nők alapjában véve gerinctelen, hazug ribancok”

Nos, ha valaki ilyet ír, akkor valószínűleg nagyon átbaszták, egyszerűen ronda, vagy csak nem talál egy normális nőt, de valószínűleg lelki sérült (vagy meleg). Nem szeretném analizálni, semmi ilyesmi, és nem mutogatni akarok, de velem esett már meg olyan, hogy egy hete sem voltam együtt valakivel (nem, akkor még nem volt szex, nem gondoltam, hogy annyira megbízható lenne a srác), de láttam egy másik csajjal smárolni.
És mégsem általánosítok, hogy az összes faszi egyfolytában csak dugni akar, vagy hogy köcsög szemétládák, meghogy nem elég nekik egy nő, satöbbi. 

Lehetne kurva sok dolgot hozzávágni a másik nem fejéhez, de semmi értelme, ugyanúgy, mint az általánosításnak.

Szóval, ha mi nők, alapjában véve gerinctelen hazug ribancok vagyunk, valószínűleg az író anyukája is az, nem kivétel, általánosítás.

Megesik

17 Sze

Hát ja.
Vettünk tegnap olyan őszi-téli kabátot, ami végülis bőr lett, bár én sokáig kampányoltam ellene.
Arra jutottam végülis, hogy hagyni kell az egészet a picsába.
Ha valaki nem akar törődni a másikkal, akkor hagyni kell, nem szabad futni, nem szabad erőltetni, talán majd ha harminc éves leszek, faternak eszébe jutok én is.
Oké, elmentünk tegnap kabátot venni. Apu szerintem azt gondolja, hogy pénzzel be lehet fogni a számat.
Ad egy kis kest és csend van.
Vásárolgatok, nem keresem, elcibálom a Ricsit.
Mert neki így kényelmes. Ő inkább siet haza, mert neki este nyolcra otthon kell lenni, mert ha nem így lenne, a házisárkány kiabálna és akkor világvége van. 
Az meg mindegy velem mi van, menjek betegen kabátot keresni. Igaz, hogy szeptember eleje óta magyarázom neki, hogy kabátot kell venni, de tökmindegy.
Meg úgy amúgy is, tökmindegy az egész. Tökmindegy, hogy mit mondok, mit gondolok, mit érzek, csak fogjam be a szám.

Jó, akkor így lesz.

Tunyóval találkoztam tegnap, jó hosszú idő után. 
Attól tartok, mi már sosem leszünk olyan jóban, mint régen, de azért beszámoltam neki a tornás élményemről, a húgomról, Ricsiről, faterról, muterról, meg amúgy mindenről. Ő is elmesélte, hogy volt fezenen egy napig egy 16 éves barátnője.
Aztán kirúgta, mert fiatal.
Talán jön a nagy ő, talán nem.

Elég volt a mai panaszáradatból, holnap megyek suliba.

Szépség és boldogság

9 Sze

Azon gondolkodtam, hogy az emberek mennyire függővé teszik a boldogságot a szépségtől.
Ha valaki nem szép, már boldog sem lehet?

Jó, hogy nem mindenki gondolkodik így.