Archívum | fáj baszki RSS feed for this section

Tudjátok mi van?

14 dec

A nagy semmi van.
Vagyis nem.

És az a durva, hogy én még a nagy semminek is jobban örülnék, mint annak ami most van.

Reklámok

Part fesztivál

27 Júl

Szerintem maradjunk annyiban a Part feszt. összes megálmodójával, szervezőjével, sőt mindenkivel aki bármilyen szinten közreműködött ezzel a kalap szarral kapcsolatban, hogy

,,kapjátok be a faszomat és szopjátok”.

Azonnal kérem a pénzemet vissza.
Vagyis Ricsi pénzét.

Köszike.

Ápdét: Az alterego fesztiválra meg nem tudunk elmenni, mert Ricsi dolgozni fog. Nem is biztos, hogy ennyi baszakodás után akarunk.

Nem változik semmi, pedig hányszor megbeszéltük, hányszor megfogadtuk.

7 dec

Afasszom.
Soksoksoksok.
Hagyjuk már.
Ha valaki nem akar veszekedni, az nem veszekszik. Ha valaki nem akarja basztatni a másikat, mert tudja, hogy annak éppen anélkül is megvan a gondja, nem teszi, bassza meg. Nem jön be a suliba, nem kiabál velem az egész iskola előtt és nem éget le, majd otthagy, bassza meg. 
Értem, hogy nem hívtam fel pisilés közben vagy akármi. Tudom, hogy mondtam (nem megígértem, mondtam), de nem volt rá időm. Szar kifogás, de egész nap az osztályokat jártuk és szaloncukrot meg mandarinokat osztogattunk nekik.  Délben volt időm enni vagy inni, utána készültünk az avatásra, aztán ültem a zsűriben. 
Értem, hogy lehetett volna, persze.
Értem, csak nem tudtam. 
Értem, hogy ideges volt, persze.
Érthető.

Viszont kurvára nem érthető, hogy bazdmegol velem, hogy kiabál, hogy leéget, hogy mindenki minket néz miatta. 
Az iskola mellett persze én kiabáltam vele. 
A buszmegállóban sírtam,
a mekiben kussoltam,
az ágyában aludtam. 

Soha nem felejtem el amit múlt hét pénteken kaptam tőle.
Tudom, hogy akaratos vagyok, de ha azt mondom, hogy hazamegyek, akkor sem ember, sem isten nem állít meg. 
Ricsi sem tudott.
Megalázva éreztem magam. 
Kiskoromban láttam, ahogy anya elájul, mert apa nagyon szorította a nyakát. 
Azt hittem meghalt.
Emlékszem, megígértem magamnak, hogy ha velem valami durvát követ el akárki, az engem többet nem lát.
Segget csinálok a számból magam előtt. 
Kétségbe vagyok esve.

Nem változik semmi. 
Én nem vagyok biztos, ő tudja és mégis szurkál és veszekszik velem. 
Vajon direkt?
Azt akarja hallani?
Azt akarja érezni?
Talán csak arra vár, hogy mondjam?

Talán akkor most tényleg elérkeztünk arra a pontra, amikor már nem bírok többet?

Köcsögök

30 nov

Nem vagyok rasszista, de nem érdekelnek a határon átszökött “menekültek”, jöjjenek Romániából, Szlovákiából vagy Szerbiából.
Cipeljék szépen vissza a kis seggüket a saját országukba, mert a miénket azzal nem viszik előrébb, hogy átjönnek ide, élnek a segélyekből, (amit amúgy az adófizető emberek fizetnek be, mint anya és apa, meg később én), elmennek mellette dolgozni feketén (ha nem otthon növesztik a seggüket és ordítanak a gyerekkel, játékgépeznek, isznak) és lopnak.
Könnyebb így élni, mint adózni, lehet szar érveket felhozni, hogy nekik milyen szar volt a saját országukban, de mit várnak itt?
Idejönnek és akkor majd el lesznek tartva?
Hogy belerepül a sültgalamb a szájukba?
És ezt hogyan gondolják?
Én már nagyon rég óta tudom, hogy ha valamit el szeretnék érni, igenis tenni kell érte és meg kell mozdítani a seggem.

Másik téma.
A focidrukkerek (kinek nem inge, nem veszi magára a következőket, remélhetőleg).
Örülök, hogy még senkinek nem tűnt fel, hogy egész Európa a hülye magyarokon röhög, mert amit ezek az emberek csinálnak, teljesen leminősíti Magyarországot és primitív.
Sajnálatos módon nemcsak a focidrukkereink primitívek. Elég két percet megnézni a Mónika show-ból.
Ha nem tudnám, hogy Magyarországon van értelmiség is, elveszettnek hinném magunkat.

Azért erős…

29 nov

…hogy léteznek olyan egyedek, akik eszméletlenül férfiasnak képzelik magukat, barátnőjük viszont soha nem lesz a fantasztikus mentalitásukkal és megjelenésükkel.
Az ilyet nemhogy bottal nem piszkálnám meg, kirohannék tőlük a világból, mert ha kaparnám a falat, letörne a körmöm.

Hatalmaskodás

21 nov

Manapság mindenki hatalmaskodhat attól függően, hogy az ember mekkora hatalommal rendelkezik.
Hatalmaskodhatnak a politikusok – és ezt véleményem szerint maximálisan ki is használják -, főnökök, tanárok és a százezer forint alatt kereső BKV ellenőrök is. A pénz hatalom, de nem az egyetlen eszköz a hatalmaskodáshoz. Ez mind nem nagyon szép és nem is jó, sem etikailag, sem erkölcsileg, de akkor miért csinálják ezt az emberek? A válaszadáshoz nem kell túlképzettnek vagy pszichológusnak lenni, még érettségi nélkül is meg tudom mondani, miért van ez így. Az emberek szeretik, ha van erejük vagy hatalmuk és nagyon sok esetben bármit megtesznek ezért. Ezt elég szomorúnak tartom, tekintve, hogy mi is a fáról másztunk le. Mivel a gyökereinket nem nőhetjük ki teljesen, még mindig állatok vagyunk. Küzdünk és versenyzünk egymással, hogy a legjobbak lehessünk illetve minél nagyobb tisztelethez és hatalomhoz juthassunk.
Civilizált állatok vagyunk mi, emberek.
Szívesen vállon veregetném magunkat, ha nem lennénk ennyire kicsinyesek. Értem, és hiszek abban, hogy mindent meg kell tennünk azért, hogy saját igényeinket kielégítsük fizikailag, szellemileg és lelkileg egyaránt, de soha nem tudtam egyetérteni azzal, hogy ezt más kárán tegyem.
Csak egy példa a hatalmaskodásra.: Pár évvel ezelőtt Pestre kellett utaznom egy kis elhalaszthatatlan vásárlás miatt. Becsületesen vettem jegyet a metróra, gondolván, ha már vásárolni fogok, akkor nem bliccelek. A baj csak az volt, hogy miután kilyukasztottam a jegyeket, sorban betömködtem őket a zsebembe. Persze, amilyen szerencsém volt, visszafelé a Délibe menet találkoztam is ellenőrrel. Kerestem is a jegyemet, mindet megtaláltam, kivéve azt az egyet, amelyikre szükségem lett volna. Látta az ellenőr, hogy csak az az egy nincs meg és akármilyen kétségbeesetten kerestem és magyaráztam, nem érdekelte.
Mi érdekelte?
A nevem, a címem, a pénzem, a mindenem. A bírság.
Miközben kitöltötte a kis papírkáit a személyi igazolványom és a lakcímkártyám segítségével, mindvégig elégedett mosoly húzódott az arcán.
Mi ez, ha nem hatalmaskodás?

Ma este az én kis világomban.

16 nov

Ahelyett, hogy itt önsajnáltatom magam este tízkor, meg kéne írnom azt a cikket, de ahhoz meg el kellene szívnom egy cigit, de nincs kedvem kimenni, mert hideg van.

Azon gondolkodtam, hogy a mások szemébe belehazudó emberek kiadnak egy hangot (a valóságban van egyfajta kisugárzásuk) és arról lehet őket megismerni, de csak miután átbasztak. 

Az undi emberek olyanok, mint a ház nélküli csigák.  Legszívesebben eltaposnád, de nyálkás lenne a cipőd talpa, ezért inkább szórsz rá egy kis sót.

Amikor kicsi voltam, sokat hallottam, hogy a hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát. Nos, ez nem minden esetben igaz, nálunk most a hazug osztálytársaim a jóarcok, én meg a szarkeverő ribanc, de egyszar majd kinövik. Amúgy, hiszek abban, hogy ha valakinek direkt ártasz, vagy bántasz mást, azt visszakapod az élettől, ezért nem is nagyon szenvedek ezen, csak azon gondolkodtam, hogy írásban mennyire kurvajól vissza lehet vágni, majd írok róluk valami tökjó cinikusat és akkor egálban leszünk és hepi lesz mindenki.  

Fogjuk rá erre a bejegyzésre, hogy be voltam baszva amikor írtam, így felelősséget sem kell vállalnom érte, mertugye az emberek nagy része így csinál. Csak egy példa és tényleg befejezem a bejegyzést:

-Megcsaltál, te kurva?
-Jaj, dehát drágám, be voltam baszva, meg volt bennem egy kis eki is.
-Ja, úgy már mindjárt más.