Archívum | kurvapicsába RSS feed for this section

Part fesztivál

27 Júl

Szerintem maradjunk annyiban a Part feszt. összes megálmodójával, szervezőjével, sőt mindenkivel aki bármilyen szinten közreműködött ezzel a kalap szarral kapcsolatban, hogy

,,kapjátok be a faszomat és szopjátok”.

Azonnal kérem a pénzemet vissza.
Vagyis Ricsi pénzét.

Köszike.

Ápdét: Az alterego fesztiválra meg nem tudunk elmenni, mert Ricsi dolgozni fog. Nem is biztos, hogy ennyi baszakodás után akarunk.

Reklámok

Faszkalapok

19 jan

Az a durva gyerekek, hogy tényleg és igazából léteznek olyan emberegyedek, akikre egyszerűen nem lehet mást mondani, csak annyit, faszkalap.
Ez nálam úgy megy, hogy rájövök, belerakom egy befőttesüvegbe őt, meg az összes dolgot, ami vele kapcsolatos, rácsavarom a tetejét jó erősen, hogy semmiféle formában ne kelljen vele érintkeznem, meg ne is szivárogjon ki, aztán szépen felcimkézem (név és az ok, amiért belekerült) és akkor onnantól fogva csá.

Komolyan, annyira, de annyira nem szeretek csalódni, hogy az hihetetlen, és azt gondolom, hogy ez a legjobb mód arra, hogy hagyjam a picsába az ilyen kétszínű, szarkeverő, önző, utolsó ribanc féle embereket.

És az a durva, hogy pont olyan ember, akit szerettem.
De úgy igazán.
Szóval, ha valakit meg tudsz szeretni, akkor az kell, hogy valamiért különlegesnek látsd őt, vagy ilyesmi.

Aztán kiderül, hogy dehogy különleges, különleges a lófaszt, csak azért lóg veled, hogy bekerüljön egy társaságba. Nem jár iskolába, szólsz neki, hogy egy kicsit kapja magát össze, amikor az utolsó héten 3 tárgyból nincs jegye, ezért elkezd hazudozni rólad.

A végén még az is kiderül, hogy féltékeny rád.

Hát a kurva anyját az ilyennek.

Nem változik semmi, pedig hányszor megbeszéltük, hányszor megfogadtuk.

7 dec

Afasszom.
Soksoksoksok.
Hagyjuk már.
Ha valaki nem akar veszekedni, az nem veszekszik. Ha valaki nem akarja basztatni a másikat, mert tudja, hogy annak éppen anélkül is megvan a gondja, nem teszi, bassza meg. Nem jön be a suliba, nem kiabál velem az egész iskola előtt és nem éget le, majd otthagy, bassza meg. 
Értem, hogy nem hívtam fel pisilés közben vagy akármi. Tudom, hogy mondtam (nem megígértem, mondtam), de nem volt rá időm. Szar kifogás, de egész nap az osztályokat jártuk és szaloncukrot meg mandarinokat osztogattunk nekik.  Délben volt időm enni vagy inni, utána készültünk az avatásra, aztán ültem a zsűriben. 
Értem, hogy lehetett volna, persze.
Értem, csak nem tudtam. 
Értem, hogy ideges volt, persze.
Érthető.

Viszont kurvára nem érthető, hogy bazdmegol velem, hogy kiabál, hogy leéget, hogy mindenki minket néz miatta. 
Az iskola mellett persze én kiabáltam vele. 
A buszmegállóban sírtam,
a mekiben kussoltam,
az ágyában aludtam. 

Soha nem felejtem el amit múlt hét pénteken kaptam tőle.
Tudom, hogy akaratos vagyok, de ha azt mondom, hogy hazamegyek, akkor sem ember, sem isten nem állít meg. 
Ricsi sem tudott.
Megalázva éreztem magam. 
Kiskoromban láttam, ahogy anya elájul, mert apa nagyon szorította a nyakát. 
Azt hittem meghalt.
Emlékszem, megígértem magamnak, hogy ha velem valami durvát követ el akárki, az engem többet nem lát.
Segget csinálok a számból magam előtt. 
Kétségbe vagyok esve.

Nem változik semmi. 
Én nem vagyok biztos, ő tudja és mégis szurkál és veszekszik velem. 
Vajon direkt?
Azt akarja hallani?
Azt akarja érezni?
Talán csak arra vár, hogy mondjam?

Talán akkor most tényleg elérkeztünk arra a pontra, amikor már nem bírok többet?

Köcsögök

30 nov

Nem vagyok rasszista, de nem érdekelnek a határon átszökött “menekültek”, jöjjenek Romániából, Szlovákiából vagy Szerbiából.
Cipeljék szépen vissza a kis seggüket a saját országukba, mert a miénket azzal nem viszik előrébb, hogy átjönnek ide, élnek a segélyekből, (amit amúgy az adófizető emberek fizetnek be, mint anya és apa, meg később én), elmennek mellette dolgozni feketén (ha nem otthon növesztik a seggüket és ordítanak a gyerekkel, játékgépeznek, isznak) és lopnak.
Könnyebb így élni, mint adózni, lehet szar érveket felhozni, hogy nekik milyen szar volt a saját országukban, de mit várnak itt?
Idejönnek és akkor majd el lesznek tartva?
Hogy belerepül a sültgalamb a szájukba?
És ezt hogyan gondolják?
Én már nagyon rég óta tudom, hogy ha valamit el szeretnék érni, igenis tenni kell érte és meg kell mozdítani a seggem.

Másik téma.
A focidrukkerek (kinek nem inge, nem veszi magára a következőket, remélhetőleg).
Örülök, hogy még senkinek nem tűnt fel, hogy egész Európa a hülye magyarokon röhög, mert amit ezek az emberek csinálnak, teljesen leminősíti Magyarországot és primitív.
Sajnálatos módon nemcsak a focidrukkereink primitívek. Elég két percet megnézni a Mónika show-ból.
Ha nem tudnám, hogy Magyarországon van értelmiség is, elveszettnek hinném magunkat.

Mondjam vagy ne?

5 okt

Mit mondjak erre?
Vagyis, a helyes kérdés inkább az alábbi.
Mit ne mondjak erre?
Nem mindegy.

Ha fater nője be van baszva, a napi programom a következő: suli, angol anyuval (próbálok segíteni), torna és végül egy fantasztikus vakáció öcsémmel a mekiben. Tökjó. Mindig bazinehéz megállni, hogy ne olyat egyek, amit nem kellene, minden nap egy külön küzdés a fincsiségekkel.
Nem is ez a lényeg.
Újabb elvárások szerint nekem öcsémet óvodába kellene vinni, csak azt nem tudom mikor, ha iskolában vagyok.
Nodehátkéremszépen.
Felmerül bennem pár kérdés. Pölö. Miért én vigyem az öcsémet az óvodába? Egyetlen olyan kósza gondolatom nem volt, hogy 19 évesen gyereket akarjak nevelni, meg semmi ilyen perverz gondolat. Vigye óvodába a gyereket az, aki ott tudott lenni akkor, amikor dugni kellett érte! És miért én vigyem? Hogy fater nője egész nap otthon tudjon lenni és piáljon vakulástól mikulásig?
Hagyjuk már.
Következő gondolat: takarítsam ki a házat, mert a pasimmal ott szoktunk lenni.
Akkor elmondom. Fater nője az iváson kívül továbbra sem csinál semmit (mégcsak felporszívózni és felmosni nem képes a nappaliban). A napi programomat az előző gondolatoknál közöltem, vajon mikor lenne időm kitkarítani a házat? A barátom neve pedig Richárd, közismertebben Ricsi és kilenc hónap után már illik megjegyezni a nevét. Segond. Beleégetem én a nevét mindenkinek a memóriájába, de nemszépen.
Fatertól kértem pénzt bérletre.
Vegyem tudomásul, hogy neki nincs erre pénze, sétáljak be az iskolába (Öreghegy végéről, Kisfalud elejéről beletelne egy kis időbe, de részletkérdés.) Amúgyis most adott ötezer forintot, mi a faszt csináltam vele. Matektanárnál voltam belőle és megebédeltünk a Ricsivel.
Amúgy meg vegyen tudomásul, hogy nem fogytam amióta tornázom. Ha rám se néz, valószínűleg nem látja. A közérzetem viszont mindenképp jobb, még akkor is, ha más megcáfolná a pozitív elismeréseket.

Mit mondjak?
Sajnálom apa, hogy nincs már energiám kitakarítani a nappalit este tíz után amikor hazaérünk? Sajnálom, hogy nem tudom az öcsémet óvodába vinni, mert le kell érettségiznem? Sajnálom, hogy nem vagyok 19 évesen felkészülve arra, hogy helyettetek gyereket neveljek, apa? Sajnálom, hogy tornabérletet, fogamzásgátlót és buszbérletet kell vennem, apa?

Mit ne mondjak?
Amúgy itt ki a faszt érdekel, hogy le akarok érettségizni?  Amúgy itt kit érdekel, hogy már magamra sincs időm? Kit érdekel, hogy ki szeretné magam aludni? Kit érdekel, hogy nyugodt környezetben szeretnék élni? Kit érdekel, hogy nem akarok tönkremenni? Kit érdekel, hogy nem akarok egy alkoholista kurvával élni?

Kit érdekel, hogy – ha csak egy pillanatra is -, szeretném megélni és meghallani a csendet?

Megesik

17 Sze

Hát ja.
Vettünk tegnap olyan őszi-téli kabátot, ami végülis bőr lett, bár én sokáig kampányoltam ellene.
Arra jutottam végülis, hogy hagyni kell az egészet a picsába.
Ha valaki nem akar törődni a másikkal, akkor hagyni kell, nem szabad futni, nem szabad erőltetni, talán majd ha harminc éves leszek, faternak eszébe jutok én is.
Oké, elmentünk tegnap kabátot venni. Apu szerintem azt gondolja, hogy pénzzel be lehet fogni a számat.
Ad egy kis kest és csend van.
Vásárolgatok, nem keresem, elcibálom a Ricsit.
Mert neki így kényelmes. Ő inkább siet haza, mert neki este nyolcra otthon kell lenni, mert ha nem így lenne, a házisárkány kiabálna és akkor világvége van. 
Az meg mindegy velem mi van, menjek betegen kabátot keresni. Igaz, hogy szeptember eleje óta magyarázom neki, hogy kabátot kell venni, de tökmindegy.
Meg úgy amúgy is, tökmindegy az egész. Tökmindegy, hogy mit mondok, mit gondolok, mit érzek, csak fogjam be a szám.

Jó, akkor így lesz.

Tunyóval találkoztam tegnap, jó hosszú idő után. 
Attól tartok, mi már sosem leszünk olyan jóban, mint régen, de azért beszámoltam neki a tornás élményemről, a húgomról, Ricsiről, faterról, muterról, meg amúgy mindenről. Ő is elmesélte, hogy volt fezenen egy napig egy 16 éves barátnője.
Aztán kirúgta, mert fiatal.
Talán jön a nagy ő, talán nem.

Elég volt a mai panaszáradatból, holnap megyek suliba.

Inkább nem.

9 Sze

Most, hogy lenne lehetőségem írni, inkább nem is akarok.

Nem érdekel. Nem érdekelnek a hülye veszekedések, mert akkor sem jó, ha bocsánatot kérek.
Nem érdekel már a hülye irodalom hármas, meg amúgy semmi, ami kellene, hogy érdekeljen.
Nem fogok többet fater hülye papírjaiért rohangálni, hogy utána ne küldje vissza 15 napon belül a kurva válaszlevelet.
Mert így felesleges.
Szóval inkább nem.