Archívum | problémák RSS feed for this section

Gyerekek, mi a fasz van?

5 jan

Hallani ilyeneket, hogy vannak családok, ahol a nő hordja a nadrágot, a pasi kocsmázik meg ül a tévé előtt, meg ilyenek, és nem is törődik ezzel az ember.

Legalábbis én nem törődtem vele.
Felőlem csinálnak amit akarnak, engem hagyjanak békén, aztán felőlem ülhet otthon annyi ökör, amennyi csak akar.

De bazdmeg, amit ma találtam, az kemény, durva vagy gáz, a lényeg szempontjából tökmindegy.
Nem csak azért, mert a srác az egyik képen rózsaszín magassarkúban pózol, papnak van öltözve és a kezében tartja a Bibliát,  hanem azért is, mert ha kicsit belegondolunk, hogy a jövőben a társadalom ilyen hulladékokból fog állni, hát nem tudom, hogy mi lesz.
Még 1-2 blogba is beleolvastam, hogy azért mégis lássam, mennyire képesek gondolkodni.

És semmi. Írni se tudnak helyesen. Vagy nemhogy helyesen, leginkább sehogy.
Ez az élet bazdmeg.

Olyan világot élünk, ahol a pasik úgy néznek ki, mint a nők, magassarkút hordanak, satöbbi.

Mutassunk ki az érzéseinket?
Mutassuk ki, jó. Én is szoktam. Szoktam szeretni, idegeskedni, gyűlölni, mindent szoktam. Viszont ha pasi lennék, nem vagyok benne biztos, hogy így próbálnám népszerűsíteni az eszméket amiket képviselek, mert egyszerűen bohócnak néznének, ezetleg bolondnak.

Próbálom magam azzal vígasztalni, hogy kinövik, de ha a férfitársadalom otthonülős részére gondolok, nem fog el a boldogság.

Kinek fogok gyereket szülni?

Teljesen képben vagyok, tudom, hogy nem az összes srác/pasi/férfi ilyen, de ha számításba vesszük azt, hogy Magyarországon egy pasira több, mint egy nő jut, elég necces a helyzet.

Reklámok

Nem változik semmi, pedig hányszor megbeszéltük, hányszor megfogadtuk.

7 dec

Afasszom.
Soksoksoksok.
Hagyjuk már.
Ha valaki nem akar veszekedni, az nem veszekszik. Ha valaki nem akarja basztatni a másikat, mert tudja, hogy annak éppen anélkül is megvan a gondja, nem teszi, bassza meg. Nem jön be a suliba, nem kiabál velem az egész iskola előtt és nem éget le, majd otthagy, bassza meg. 
Értem, hogy nem hívtam fel pisilés közben vagy akármi. Tudom, hogy mondtam (nem megígértem, mondtam), de nem volt rá időm. Szar kifogás, de egész nap az osztályokat jártuk és szaloncukrot meg mandarinokat osztogattunk nekik.  Délben volt időm enni vagy inni, utána készültünk az avatásra, aztán ültem a zsűriben. 
Értem, hogy lehetett volna, persze.
Értem, csak nem tudtam. 
Értem, hogy ideges volt, persze.
Érthető.

Viszont kurvára nem érthető, hogy bazdmegol velem, hogy kiabál, hogy leéget, hogy mindenki minket néz miatta. 
Az iskola mellett persze én kiabáltam vele. 
A buszmegállóban sírtam,
a mekiben kussoltam,
az ágyában aludtam. 

Soha nem felejtem el amit múlt hét pénteken kaptam tőle.
Tudom, hogy akaratos vagyok, de ha azt mondom, hogy hazamegyek, akkor sem ember, sem isten nem állít meg. 
Ricsi sem tudott.
Megalázva éreztem magam. 
Kiskoromban láttam, ahogy anya elájul, mert apa nagyon szorította a nyakát. 
Azt hittem meghalt.
Emlékszem, megígértem magamnak, hogy ha velem valami durvát követ el akárki, az engem többet nem lát.
Segget csinálok a számból magam előtt. 
Kétségbe vagyok esve.

Nem változik semmi. 
Én nem vagyok biztos, ő tudja és mégis szurkál és veszekszik velem. 
Vajon direkt?
Azt akarja hallani?
Azt akarja érezni?
Talán csak arra vár, hogy mondjam?

Talán akkor most tényleg elérkeztünk arra a pontra, amikor már nem bírok többet?

Köcsögök

30 nov

Nem vagyok rasszista, de nem érdekelnek a határon átszökött “menekültek”, jöjjenek Romániából, Szlovákiából vagy Szerbiából.
Cipeljék szépen vissza a kis seggüket a saját országukba, mert a miénket azzal nem viszik előrébb, hogy átjönnek ide, élnek a segélyekből, (amit amúgy az adófizető emberek fizetnek be, mint anya és apa, meg később én), elmennek mellette dolgozni feketén (ha nem otthon növesztik a seggüket és ordítanak a gyerekkel, játékgépeznek, isznak) és lopnak.
Könnyebb így élni, mint adózni, lehet szar érveket felhozni, hogy nekik milyen szar volt a saját országukban, de mit várnak itt?
Idejönnek és akkor majd el lesznek tartva?
Hogy belerepül a sültgalamb a szájukba?
És ezt hogyan gondolják?
Én már nagyon rég óta tudom, hogy ha valamit el szeretnék érni, igenis tenni kell érte és meg kell mozdítani a seggem.

Másik téma.
A focidrukkerek (kinek nem inge, nem veszi magára a következőket, remélhetőleg).
Örülök, hogy még senkinek nem tűnt fel, hogy egész Európa a hülye magyarokon röhög, mert amit ezek az emberek csinálnak, teljesen leminősíti Magyarországot és primitív.
Sajnálatos módon nemcsak a focidrukkereink primitívek. Elég két percet megnézni a Mónika show-ból.
Ha nem tudnám, hogy Magyarországon van értelmiség is, elveszettnek hinném magunkat.

Mondjam vagy ne?

5 okt

Mit mondjak erre?
Vagyis, a helyes kérdés inkább az alábbi.
Mit ne mondjak erre?
Nem mindegy.

Ha fater nője be van baszva, a napi programom a következő: suli, angol anyuval (próbálok segíteni), torna és végül egy fantasztikus vakáció öcsémmel a mekiben. Tökjó. Mindig bazinehéz megállni, hogy ne olyat egyek, amit nem kellene, minden nap egy külön küzdés a fincsiségekkel.
Nem is ez a lényeg.
Újabb elvárások szerint nekem öcsémet óvodába kellene vinni, csak azt nem tudom mikor, ha iskolában vagyok.
Nodehátkéremszépen.
Felmerül bennem pár kérdés. Pölö. Miért én vigyem az öcsémet az óvodába? Egyetlen olyan kósza gondolatom nem volt, hogy 19 évesen gyereket akarjak nevelni, meg semmi ilyen perverz gondolat. Vigye óvodába a gyereket az, aki ott tudott lenni akkor, amikor dugni kellett érte! És miért én vigyem? Hogy fater nője egész nap otthon tudjon lenni és piáljon vakulástól mikulásig?
Hagyjuk már.
Következő gondolat: takarítsam ki a házat, mert a pasimmal ott szoktunk lenni.
Akkor elmondom. Fater nője az iváson kívül továbbra sem csinál semmit (mégcsak felporszívózni és felmosni nem képes a nappaliban). A napi programomat az előző gondolatoknál közöltem, vajon mikor lenne időm kitkarítani a házat? A barátom neve pedig Richárd, közismertebben Ricsi és kilenc hónap után már illik megjegyezni a nevét. Segond. Beleégetem én a nevét mindenkinek a memóriájába, de nemszépen.
Fatertól kértem pénzt bérletre.
Vegyem tudomásul, hogy neki nincs erre pénze, sétáljak be az iskolába (Öreghegy végéről, Kisfalud elejéről beletelne egy kis időbe, de részletkérdés.) Amúgyis most adott ötezer forintot, mi a faszt csináltam vele. Matektanárnál voltam belőle és megebédeltünk a Ricsivel.
Amúgy meg vegyen tudomásul, hogy nem fogytam amióta tornázom. Ha rám se néz, valószínűleg nem látja. A közérzetem viszont mindenképp jobb, még akkor is, ha más megcáfolná a pozitív elismeréseket.

Mit mondjak?
Sajnálom apa, hogy nincs már energiám kitakarítani a nappalit este tíz után amikor hazaérünk? Sajnálom, hogy nem tudom az öcsémet óvodába vinni, mert le kell érettségiznem? Sajnálom, hogy nem vagyok 19 évesen felkészülve arra, hogy helyettetek gyereket neveljek, apa? Sajnálom, hogy tornabérletet, fogamzásgátlót és buszbérletet kell vennem, apa?

Mit ne mondjak?
Amúgy itt ki a faszt érdekel, hogy le akarok érettségizni?  Amúgy itt kit érdekel, hogy már magamra sincs időm? Kit érdekel, hogy ki szeretné magam aludni? Kit érdekel, hogy nyugodt környezetben szeretnék élni? Kit érdekel, hogy nem akarok tönkremenni? Kit érdekel, hogy nem akarok egy alkoholista kurvával élni?

Kit érdekel, hogy – ha csak egy pillanatra is -, szeretném megélni és meghallani a csendet?

Nincs is jobb.

16 aug

Nincs is jobb péntek este 19 évesen, mint itthon ülni.
Úgy, hogy már több, mint egy héttel ezelőtt megbeszéltük, hogy megyünk partizni,
de ugye könnyebb veszekedni a szex hiánya miatt, mint elmondani, hogy nincs kedve menni.
És ő amúgy leszarja a nyomoromat. Bőghetek itt egyedül, mert inkább veszekszik itt velem, nem jön el és neki így jó, de hol vannak itt az érdekeim?
A húgom kapja a zsebpénzemet két hónapja, mert én képes voltam a nyáron elmenni dolgozni, a húgomat mindenki imádja, erobikbérletet kap én meg nem, mert 19 éves vagyok, elvileg felnőtt, ergo engem már el sem kell tartani. Fater nője véletlenül kimászik az ágyból, megetetem a gyerekét és én vagyok a szar, hogy adok neki enni. Megütöttem a papucsommal, Ricsivel egyfolytában veszekszünk, mindenki leszarja a fejemet.
Nincs is itt fontosabb, mint a pénz meg a dugás. A pasiknak leginkább erre van eszük.
Dugni meg pénzt költeni.
A másikat leszarni.

Esküszöm, egy besavanyodott vén nyanyának érzem magam a pillanatban.

Kisebb-nagyobb gondok és fél év ennyi idő.

29 jún

Szóval azért kezdek elgondolkodóban lenni.
Amúgy sem szeretem, ha valaki lenéző, esetleg úgy beszél velem, mintha a kutyája lennék (bár én a kutyit szeretem és ha hazamegyek mindig megszeretgetem), de ez nekem túlzás.
Én nem ítélek pofáról, szeretek elbeszélgetni valakivel, mielőtt véleményt formálok róla és ezt el is várnám másoktól is, de úgy tűnik, az élettől nem azt kapom, amit várok.
És van egy olyan gyanúm, hogy nem is mindig azt fogom kapni, de felesleges ezen aggódni.
Szóval amúgy elgondolkodóban vagyok/vagyunk, hogy hagyjuk az egészet a picsába, nekem nem éri meg a pénz, ha engem lenéznek, mert nincs miért, főleg ha tényleg beállok a sorba.
Megéri ez?
Beállni a sorba.
Jó ez?
Nem akarom, sosem akartam és sosem kedveltek érte.  Nem azért van az egész mert mindenképp más akarok lenni, mint akárki, mert nem akarok más lenni, egyszerűen valami késztet és állandóan mondja, hogyan csináljam másképp.

Nincs az a pénz, amiért engem meg lehet alázni.

Vásároltam tegnap amúgy, jut eszembe. Vettem egy roázen mörfis pipellőt, egy harisnyát meg egy bolerót, ami tök jól le volt árazva tízezerről.

Nekem elég, ha itt a Ricsi és szerethetem, de úgy ám, hogy néha már sírni is tudnék, annyira szeretem.
Ő pedig viszont.
Ma fél éve.

A nap fénypontja itt nem derül ki. – a poén lelőve

17 jún

Well.
A tegnap esti hisztimről csak annyit írnék, hogy ki kell belőlem hozni.
Szép nagy adag agresszivítással.

De én szeretem akkor is, nagyon. Az meg tudvalevő, hogy megoldható a helyzet.

A mai napról: dolgoztam, dolgoztam és dolgoztam, míg a főnök ugráltatott, baszogatott, meg ordított is velem a vendég előtt, mire én majdnem visszaordítottam, csak azért fogtam be a csöpp kis szám, mert ő adja a pénzt, meg cirka tíz év és sok tapasztalat van köztünk.

Ricsi tiszta ideg. Az exe nem küldi a kest, amivel lóg neki, egy másik csaj meg iwiwen írogat neki. Faszkalap ribanc. Mondtam Ricsinek, hogy biztos vagyok benne, hogy a csaj összeköttetésben van az exszel, de nem nagyon hitte el. Aztán most kiderült.
Újabban engem pióca tehénnek, Ricsit meg papucsnak becézik.
Legalább, ha valamelyik jelző igaz lenne valamelyikőnkre, szarul érezném magam, de nem igaz, így nem, másrészt pedig leszarom az ilyen ócska ribancokat.

A nap fénypontját már le sem írom.

Apropó, hányok a gírosztól, a zsírszagtól és holnap dolgozom.