Kisebb-nagyobb gondok és fél év ennyi idő.

Szóval azért kezdek elgondolkodóban lenni.
Amúgy sem szeretem, ha valaki lenéző, esetleg úgy beszél velem, mintha a kutyája lennék (bár én a kutyit szeretem és ha hazamegyek mindig megszeretgetem), de ez nekem túlzás.
Én nem ítélek pofáról, szeretek elbeszélgetni valakivel, mielőtt véleményt formálok róla és ezt el is várnám másoktól is, de úgy tűnik, az élettől nem azt kapom, amit várok.
És van egy olyan gyanúm, hogy nem is mindig azt fogom kapni, de felesleges ezen aggódni.
Szóval amúgy elgondolkodóban vagyok/vagyunk, hogy hagyjuk az egészet a picsába, nekem nem éri meg a pénz, ha engem lenéznek, mert nincs miért, főleg ha tényleg beállok a sorba.
Megéri ez?
Beállni a sorba.
Jó ez?
Nem akarom, sosem akartam és sosem kedveltek érte.  Nem azért van az egész mert mindenképp más akarok lenni, mint akárki, mert nem akarok más lenni, egyszerűen valami késztet és állandóan mondja, hogyan csináljam másképp.

Nincs az a pénz, amiért engem meg lehet alázni.

Vásároltam tegnap amúgy, jut eszembe. Vettem egy roázen mörfis pipellőt, egy harisnyát meg egy bolerót, ami tök jól le volt árazva tízezerről.

Nekem elég, ha itt a Ricsi és szerethetem, de úgy ám, hogy néha már sírni is tudnék, annyira szeretem.
Ő pedig viszont.
Ma fél éve.